Tudtad, hogy nem csak Magyarországon, a Puskás Ferenc Stadionban van táncháztalálkozó? A Nyugat-Európában élő, táncos lábú magyarok is szerveznek ilyen alkalmat Münchenben, és büszkén mondhatják, hogy most már a 13. alkalommal!
Nagy készülődés övezi az eseményt: mérnökök, vezetők, táncosok, anyukák és apukák csatlakoznak be március 21. előtt több héttel egy szerdai WhatsApp-hívásba. Este 8 van, mindenki munka után, fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel van jelen. Én ösztöndíjasként még nem tudom a részleteket, de lassan elkezdünk beszélni a programról, és kiderül számomra, hogy fellépünk, sőt Budapestről is szeretne a Regös egy tánccsoportot hívni. Fel is merült az Angyalföldi Vadrozé Táncegyüttes (az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes szenior csoportja) mint vendég. Tánctanítás is lesz az esti programban, ahol külsős oktatók, de jómagam is vállaljuk, hogy megtanítjuk a résztvevőket különböző tájegységek lépéseire. Nem táncháztalálkozó a táncháztalálkozó zenekarok nélkül. Szintén cél, hogy hazai és helyi zenészek is be legyenek vonva - így történt, hogy az egyik leghíresebb cigányzenekart, a Szászcsávási bandát és a helyi Lelkes zenekart hívták meg a Regösök. Mindkét csapatot jól ismeri az együttes, hiszen a müncheni táncházak gyakori vendégei. Természetesen a gyerekek sem maradnak program nélkül: őket is szeretettel vártuk, így gyerektáncház és kézműves foglalkozás is helyet kapott az eseményen. A tevékenységek mellett még egy viseletkiállítással és a Regös történetét bemutató plakátsorozattal is kedveskedtünk vendégeinknek, így reméljük, mindenki találhatott számára kedves időtöltést.
Az együttes tagjai nagyon aktívan kivették részüket a szervezésből, mindenki önkéntesen. Volt, aki a hangtechnikával foglalkozott, volt, aki pogácsát készített, viseletet és kiállítást rendezett, táncot tanított, vagy ütőgardont hozott. A bizalom és a vendégszeretet ékes példája, hogy a Vadrozé táncegyüttes tagjait Regös családok szállásolták el. Mindezt azért gondoltam megemlíteni, hogy láthatóvá váljon, milyen közösségi összefogás, munka és elhivatottság rejtőzik egy ilyen program megszervezése mögött. Senki nem keresett ebből a programból, mégis mindenki szívét-lelkét beleadta. A munkáján felül, a hétvégéjét feláldozva tett a közösségért és azért, hogy az itteni magyarok – vagy akár a helyiek – organikus módon élhessék meg a magyar szellemiséget és kultúrát.
Az esemény egy nagy sörházban zajlott. Ahogy a táncosok felöltöztek viseletbe, egyszer csak München közepén életre keltek a kalotaszegi és felcsíki viseletek, több ezer kilométerrel távolabb attól a helytől, ahol készültek, és több mint száz évvel később. Mindez azért, mert a mai embert is megszólítja valami a mozgás és zene ezen formájában. Vajon mitől más ez, mint egy aerobik? Vagy egy Rihanna-szám? Miért fonják kontyba 120 évvel később is projektmenedzserek a hajukat? Miért készíttetnek pszichológusok huszárcsizmát? Jogászok miért próbálgatják a táncházban, hogyan kell „csapni”? Annyi minden mással foglalkozhatnának a hétvégén. Lehet, ezt nem is kell feltétlenül magyarázni, és elég azt mondani: ez a kultúra valahonnan mélyen belőlünk származik. Az, hogy generációkon keresztül, magyar életeken át csiszolódott, garancia arra, hogy nem kell „kilökődésgátló gyógyszert” szedni, ha ezt a szívet is belénk operálják a meglévő mellé. Nagyon illeszkedik. Az utolsó vérlemezkéig.
Nagyon sokan eljöttek. Volt, aki egészen Berlinből. Igazi esszenciát kaphatott az, aki részt vett. Két zenekar, két fellépés, négyféle tánctanítás – nem is emlékszem pontosan, hány tájegység zenéje szólt a táncházban. Voltak pillanatok, amelyek megdobbantották az ember szívét. Egy 83 éves bácsi táncolt egy hölgy barátjával egész este; a fiatalok nem bírták úgy, mint ő – és ez nem költői túlzás. Tényleg többet táncolt. Volt, hogy az egész közösség együtt énekelt, akár egy nótát, akár egy születésnapi köszöntőt. Ez több mint 200 embert jelent. Az este végén a két zenekar közösen zenélt, így kilencfős volt a záró banda.
Azokra az együttestagokra, akik az esemény végén elpakoltak, már az egyre világosodó hajnali ég köszönt rá. Különösen szép és emlékezetes esemény lett az idei táncháztalálkozó, amelyből biztos vagyok benne, hogy sokáig töltekezik majd az, aki eljött.
Remélem, sikerült kedvet csinálnom azoknak, akik jövő tavaszra keresnek programot München környékén! Ha a Regös eseményeit választják, nem fognak csalódni.
További képeket és videókat a Regös Facebook- és Instagram-oldalán találhatnak az érdeklődők!
Támogatni a hasonló együttesi kezdeményezéseket itt lehet.
