Templombúcsú és megemlékezés
2019. október 6-án, vasárnap többszörösen is ünnep volt a montreáli Magyarok Nagyasszonya egyházközségben. Bár a templom patrónusának ünnepe október 8-án van, de általában az ahhoz közeli vasárnapon szokták megtartani a templombúcsút. Így volt ez idén is, amikor az egyházközség fennállásának 91. évfordulójára, a jelenlegi templom felszentelésének pedig 56. évfordulójára emlékeztünk.
Licskó Szabolcs plébános a szentmise homiliájában az ünnep jelentőségéről beszélt. Kiemelte, hogy Szent István királyunk Máriának ajánlotta fel népünket, országát és koronáját, hogy a Magyarok Nagyasszonya védelmezzen bennünket. Ugyanakkor buzdította a jelenlévőket a hithez való hűségre és kitartásra. Végül megemlítette, hogy október 6-án az aradi vértanúkra is emlékezünk, akik életüket áldozták magyarságukért. A szentmise végén a 170 évvel ezelőtt kivégzett aradi vértanúk tiszteletére rövid megemlékezést tartottak. Sebestyén Alajos az aradi vértanúk szobrának avatására írt Palágyi Lajos verset osztotta meg a hallgatósággal, Gergely Katalin az aradi vértanúk utolsó mondataiból idézett, valamint a róluk szóló balladából énekelt el néhány strófát.
Végül a templom közösségének bemutatták a Kőrösi Csoma Sándor Program új ösztöndíjasát, aki saját bemutatkozását Mária-énekekkel tette emlékezetessé.
Az ünnep a Mindszenty-teremben folytatódott, ahol jóízű magyaros ebéd várta a vendégeket: finom húsleves, sült hús, házi sütemény, valamint Magyarországról származó italok vidámították az emberek szívét. Az étel-ital mellett az asztaltársaságok megosztották egymással a mindennapi és a közéleti híreket is.
Az ebéd végén könyvbemutatóra került sor. Az egyházközség fennállásának 90. évfordulójára szerkesztett Historia Domust idén a 91. évfordulóra újra kiadták, immár magyar-angol változatban. A könyvbemutató előtt Reményik Sándor Templom és iskola című versét Fontányi Viktor szavalta, a kötet fordítója Pattantyús Péter a fordítás születéséről beszélt, végül Licskó Szabolcs plébános bemutatta a kétnyelvű kötetet. Ezután rövid visszaemlékezést tartott az egyházközségben szolgáló atyákról, majd megköszönte mindazok áldozatos munkáját, akik bármivel is hozzájárultak a montreáli Magyarok Nagyasszonya templom és egyházközség fennmaradásához, illetve a Historia Domus kiadásához.
Az ünnepségsorozat zárásaként a plébános kérésére a résztvevők közösen elmondták a házi áldás szövegét, mely a kötet bevezetőjének is záró gondolata:
Hol hit, ott szeretet,
Hol szeretet, ott béke,
Hol béke, ott áldás,
Hol áldás, ott Isten,
Hol Isten, ott szükség nincsen.
