Az első nap Jaraguá do Sulban rögtön láttam, milyen gazdag és aktív életet él a braziliai magyar közösség. A város Magyar tere és a helyiek története azonnal megmutatta, milyen fontos a hagyományok ápolása és a közösség összetartása.
Trópusi gyümölcsök, fülledt levegő, és egy új világ – így indult a brazíliai kilenc hónapom Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjasként. A mentoraim, Juliane és Alfredo már az első találkozásnál rögtön éreztem, mennyire kedvesek és segítőkészek. Ez a meleg fogadtatás azonnal megadta az induló lendületet az új kalandomhoz.
Az első napomon Jaraguá do Sul városába mentünk, ahol a helyi magyar közösség életében fogok dolgozni. Megismertem a város szívében található Magyar teret, ami az itt élő, körülbelül 230 magyar család emlékét őrzi. Ezek a családok az 1890-es években érkeztek a Veszprém megyei falvakból, és ők építették a város első templomát is. Az emléktáblán minden család neve fel volt tüntetve, így rögtön kézzelfoghatóvá vált a közösség története.
Juliane és Alfredo ezután bemutatták a város nevezetességeit. Minden sarkon érezni lehetett, hogy a városban a magyar örökség jelenléte nemcsak történet, hanem mindennapi élet része is. Bár az első nap tele volt új benyomásokkal és látnivalókkal, a város hangulata és a közösség nyitottsága azonnal otthonossá tette a helyet.
Megismertem új trópusi gyümölcsöket, mint például az acerolát, amit magyarul barbadosi cseresznyének hívunk. Savanykás ízével már az első pillanatban kellemesebbnek éreztem a fülledt trópusi meleget. Kipróbáltam a Caldo de Canát is, a friss cukornádból készült italt citrommal – az íze frissítő és élénkítő volt. Ilyen melegben tökéletes kezdés egy új város felfedezéséhez.
Ez a nap nemcsak az érkezésről szólt, hanem az első lépésről egy olyan időszak felé, amely szakmailag és emberileg is meghatározó lesz számomra. Már az első nap éreztem, hogy Brazília és a helyi magyar közösség élményei formálni fogják a kilenc hónapot – és talán engem is.
