A Manzanares: a jelentéktelenből veszélyforrás
A városközpontban, ahol a medret szabályozták és a környezetet parkosították, gyakran szinte állóvíznek tűnik. A Manzanares sokáig inkább esztétikai szerepet töltött be, semmint természetes erőt képviselt volna Madrid életében. (Mikor Madrid pályázott az Olimpia megrendezésére, akkor voltak a nagy átalkítások.)
Amikor magyarországi ismerőseimnek meséltem, hogy kiöntött a városi folyó, meghökkenten kérdezték: „Nahát? Madridnak van folyója?” Ez a kérdés teljesen jogos – normál években a Manzanares valóban alig észrevehető. Az idei év azonban más: a MADACH Egyesület tavaszi rendezvényeit is nehéz volt jól megszervezni, annyira kiszámíthatatlan volt az időjárás.
Már a március 15-i Jókai 200-emléknapot is piknikként képzeltük el, de az eső miatt végül beltérben tartottuk meg. A húsvéti tojáskeresős piknik április végén szinte az utolsó pillanatig kétséges volt, és csak szerencsénknek köszönhető, hogy azon a hétvégén épp nem esett – az azt megelőző és követő napokat viszont hatalmas viharok tarkították, beleértve a május 1-i hosszú hétvégét is.
2025 márciusa példátlanul csapadékosnak bizonyult Spanyolország számos területén, különösen Madridban, ahol a Retiro meteorológiai állomás adatai szerint minden eddigi márciusi csapadékrekord megdőlt. Az 1893 óta vezetett mérések alapján több mint 170 mm eső hullott, megdöntve ezzel a korábbi, 2018 márciusában rögzített 140,7 mm-es csúcsot.
A hirtelen és intenzív esőzések hatására a Manzanares kilépett a megszokott medréből. A madridi városvezetés kénytelen volt lezárni a gyalogos ösvényeket a folyó mentén. A veszélyes szakaszokat kordonnal zárták le, és a helyzetet drónokkal figyelték a hatóságok. Egy napra még a Complutense Egyetemet is lezárták, annyira tartottak attól, hogy a közeli folyómeder kiönt.
A szokatlan jelenség sokakat a folyópartra vonzott.
Madrid tavasza egyébként jellemzően enyhe: márciusban 15°C körüli, májusban már 23°C feletti nappali hőmérsékletekkel. Az idei év azonban minden szempontból kivételes: a hűvösebb és extrém módon csapadékos időjárás nemcsak meteorológiai rekordokat döntött meg, hanem komoly közösségi, városi és vízgazdálkodási kihívásokat is hozott magával, …de a mi egyesületünk életében is komoly kihívásokat hozott.
Még ha az időjárás nem is mindig állt mellénk, bízom benne, hogy így is sikerült olyan programokat szerveznünk, amelyek örömet okoztak a tagjainknak. Az alkalmazkodás képessége most különösen fontosnak bizonyult: az utolsó pillanatban módosított helyszínek, esőtervek és beltéri alternatívák nélkül sok esemény el sem indulhatott volna.
És persze ott van a magyar iskola is, amelynek májusi foglalkozására még tavaly szeptemberben adtam meg a címet: „Játék és móka a szabadban”. Akkor még optimistán gondoltam, hogy a tavaszi napsütés majd garantált lesz. Most viszont úgy tűnik, a park helyett ismét egy fedett helyszínt kell keresnünk. Bár a szándék a régi – együtt lenni, közösen nevetni, játszani – idén a természet gyakran újratervezteti velünk a részleteket.
