Idén sem volt ez másként: az estélyt nagy sürgés-forgás előzte meg, a Csillagösvény Egyesület önkéntesei időt és fáradságot nem sajnálva állították össze a menüsort és díszítették fel a templom közösségi termét.
A 18 órai kapunyitást követően gyorsan megtelt a terem. A vendégek elé az asztalra először előételként hortobágyi húsos palacsinta került.
Ezt követően Dreisziger Kálmán, a Bokréta Együttes korábbi – de most is rendkívül aktívan segítő – vezetője lépett a mikrofonhoz, hogy felkonferálja a gyerekcsoport felcsíki táncokból álló műsorát, egyúttal dióhéjban bemutassa az együttes történetét, megalakulásának 50. évfordulója alkalmából.
Bevonultak a székely ruhába bújt táncosok: a legkisebb művésznő 5 éves (a legidősebb korát pedig le sem merem írni mivel a női fronton kialakult hiány miatt egy cserejátékosnak be kellett ugrania – én voltam az). A gyerekek igazán ügyesen járták a táncokat, pedig a játékos ám mégis összetett, emiatt komoly figyelmet igénylő koreográfia kifejezetten hosszú, 10 perces. Közben végig csengő hangon énekeltek.
A közönség szívébe belopta magát a lelkes kis csapat és színvonalas, szívet melengető produkció, vastapssal köszönték meg a táncosok és Nyitrai Attila együttesvezető munkáját.
Az vacsora oldott és emelkedett hangulatban folytatódott, aranyló húsleves, ínycsiklandó sült húsok, krumpli és lila káposzta, majd desszertként sütemény került a tavaszi díszekben pompázó asztalokra.
A lakoma végeztével lágyultak a fények, és a hangulatért felelős DJ Zoli kiteljesíthette művészetét. A táncparkett megtelt táncoslábú, jókedvű bálozókkal, akik hajnali kettőig vígan ropták a különféle stílusú zenékre.
Azóta Montreálban már hivatalosan is tavasz van.
