Április 17. és 19. között a Melbourne-i Magyar Kultúrkör táncosai csak úgy mint a legutóbbi 30 évben ismét birtokba vették a festői Polana Campet. Ez a hétvége jóval többről szólt, mint egyszerű gyakorlásról: a kicsik és nagyok egy igazi, összetartó családként élhették meg hagyományainkat itt Melbourne-ben a világ túlsó felén!
A pénteki kezdést követően a felnőttekkel a szatmári táncok világában mélyedtünk el, amely az egész hétvégét végigkísérte. Szombaton a legkisebbek vidám, játékos foglalkozása hozott új színt a programba. Az intenzív próbákat a közös munka öröme tette könnyeddé, hiszen minden mozdulatban ott lüktetett a kultúránk iránti szeretet.
A tábor szívét-lelkét az a példátlan összefogás adta, amellyel a szülők gondoskodtak rólunk: a közös reggelik, ebédek és vacsorák megteremtették az otthon melegét.
A táncosok az elmúlt évek tradícióját követve egy vidám meglepetés-műsorral készültek a tábor alatt serényen segédkező szüleiknek. De ami számomra örök emlék marad az az, amikor a közösség együtt köszöntött fel születésnapom alkalmából ami számomra egy igazán felejthetetlen pillanat marad örökre.
A vasárnapi záró bemutatónkon Dr. Domaniczky Endre konzul úr és Kovács János, A Magyar Kultúr Kör elnöke is hangsúlyozták: ez az összetartozás a legnagyobb kincsünk. Fáradtan, de lélekben feltöltődve zártuk a tábort, hálásan azért, hogy a magyar szó és tánc ilyen messze is otthonra lel.
