A Kőrösi Csoma Sándor Program „utazó ösztöndíjasaként” első utunk Luisiana államba, Springfieldbe vezetett. Itt az Árpádhon Hungarian Settlement Cultural Association vendégeként adhattunk elő és taníthattunk magyar táncokat.
Az esti érkezés után elfoglaltuk szállásunkat és készülni kezdtünk a másnapi szüreti mulatságra. A helyiekkel beszélgetve láttuk, éreztük, hogy hatalmas várakozás övezi az eseményt. A helyi magyarság két fő eseménye a minden október első szombatján megrendezésre kerülő Harvest Dance, valamint a tavaszi időszakban esetékes Hungarian Heritage Day. Ezek mellett rendszeresen tartanak találkozókat, továbbá múzeumot is üzemeltetnek. Izgalmas volt hallgatni a helyiek történeteit, akik már sokadik generációs amerikai magyarokként meséltek őseik történeteiről, hagyatékáról. Luisianaba a 19-ik, 20-ik század fordulóján érkeztek nagyobb tömegben magyarok az Egyesült Államok észak-keleti régiójából. Ebben az időszakban ugyanis rengeteg mocsarat csapoltak le a környéken és viszonylag könnyen lehetett jó minőségű termőföldhöz jutni. A területre érkező magyarok ezáltal jellemzően földműveléssel kezdtek el foglalkozni, azon belül is a földieper volt a fő termék, melyet továbbértékesítettek. A földművelés okán tehát egyértelmű volt, hogy a szüret, mint közösségi munka, egyben ünnep is jelen volt az emberek életében, ezekből az alkalmakból máig élő szokás kerekedett. 1921 óta a közösség tudatosan őrzi és minden évben megrendezi szüreti mulatságát. Az 1930-as évektől kezdve a magyar egyházak is szponzorként álltak a hagyomány mögé látva annak értékteremtő, - illetve megőrző szerepét.
A közösségbe érkező magyarok mindannyian hozták a saját anyaországbéli falujukból származó táncaikat, dalaikat, tudásukat, ezekből, a Kárpát-medence legkülönbözőbb részeiből származó táncokból egy színes kavalkád keletkezett, melyből az idők alatt kialakult a még mai napig élő és minden évben bemutatott Harvest Dance. Ezt a produkciót minden évben megtanulják a közösség bizonyos tagjai és évről-évre más felállásban mutatják be - természetesen vannak visszatérő táncosok is. Az ünnepségnek ez a tánc a fő „attrakciója”, azonban sokkal inkább szól az együttlétről, a magyar gyökerek ápolásáról és a közösségi létről. Volt szerencsénk látni az előkészületeket is. Láttuk, ahogyan a férfiak a kolbászt készítik, az asszonyok pedig a süteményeket porciózzák és a rendezvény helyszínét díszítik nemzeti trikolor szalagokkal, magyar, illetve amerikai zászlókkal. A rendezvény kezdete előtt már legalább egy órával gyűlni kezdett a tömeg, az emberek beszélgettek, vásárolták a magyar finomságokat. Az ünnepség kezdetét a magyar, illetve amerikai himnusz után egy közös ima jelentette. Ez után produkciókat tekinthetett meg az összegyűlt közel 300 ember, illetve láthattuk a szüreti bál királynő, - illetve királyválasztását. Az este folyamán az összegyűltek magyar táncokat is tanulhattak, amit követően a fő „műsorszám”, a szüreti tánc következett. A nemzeti jellegű kosztümökbe öltözött táncosok különböző magyar táncok sorozatát adták elő, látszott a nézőkön is, hogy ez volt az egyik legjobban várt esemény az est folyamán. A tánc után következett a szüret. Természetes, hogy napjainkra a szüret már sokkal kevésbé játszik szerepet az emberek életében, mint a sok évtizeddel előttünk élő agrártársadalmakéban, azonban a szimbólumként egészen mostanáig megjelenik az eseményen. A rendezvény alatt végig celofánba csomagolt gyümölcsök lógtak a mennyezetről, amit sokáig csupán a díszlet részének gondoltunk, a szüreti tánc után derült ki, hogy ez nem így van. A produkció után az emberek a tánctérre szaladtak és „szüretelni” kezdték a lelógó gyümölcsöket, ki-ki melyiket szerette, vagy érte el. Egészen érdekes szimbolikus szüret volt ez. Az est további részeiben táncos mulatság, evés-ivás volt a program. Érdekes és izgalmas volt látni, hogy egy sok generációval ezelőtt kivándorolt magyar közösségben hogyan nyilvánul meg a nemzeti örökség, szokások hagyományok tisztelete és felelevenítése.
