Az Erdélyi Világszövetség szervezésében Stuttgartban is tüntettek a Székely Szabadság napján, március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten kivégzett Székely Vértanúk emlékét idézve, akik életüket adták a nemzeti önrendelkezésért és a szabadságért. Izsák Balázs szavaival élve: „A ma élő székelyek számára ez a nap nemcsak a közös emlékezés napja, de az összetartozásé is. A tudatos, közös fellépésé a nemzeti önrendelkezés jegyében.”
A székelyek jogainak megadása nem pusztán egy kisebbség problémájának megoldása, a székelység magyar nemzeti önazonosságának megőrzése, nem csupán egy regionális törekvés, hanem a korszerű, 21. századi európai autonómiák és regionális önrendelkezések megvalósításának joga is.
A tüntetést az EVSZ elnöke, Tamás Péter nyitotta meg beszédével, amelyben összefoglalta a regionális önrendelkezés előnyeit, sőt, szükségességét is. Az egyenjogúság jegyében románul és németül is szólt a jelenlevőkhöz.
Ezt követően Kemény József és Ádám Éva Enikő, az EVSZ alelnökei is beszédet tartottak (egyikük magyar, a másikuk német nyelven), amelyben gondolataikkal, érveikkel, és érdekfeszítő tényekkel támasztották alá a székelység autonómiatörekvésének létjogosultságát.
Fellépett továbbá a két Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas is: Hortobágyi Ivett népdalt énekelt, Szabó Janka pedig elszavalta az alkalomhoz illő „A székelyekhez” című Petőfi-verset.
A tüntetés iránt érdeklődőknek, illetve a német közönségnek jelentős számban kiosztott információs szórólap a székely autonómiatörekvést megalapozó tényekre hívta fel a figyelmet.
A szimpátiatüntetés emelkedett hangulatát színesítette a jelenlévőknél lévő megannyi székely zászló és transzparens, sőt, többen népviseletben jelentek meg az eseményen. Az érdeklődést és összetartást látva a szervezők joggal bízhatnak benne, hogy a kisebbségi jogok kérdése nem marad visszhang nélkül.
