A Szent István Egyházközség és Márton Áron

/ Tózsa Mikolt Emese /
tozsa.mikolt.emese képe
„Engem az Úr ragadott magához, Ő tette szent palástját vállaimra. Azóta ismerek minden égi titkot, enyém az arany, tömjén és a mirha.” 2016. november 6-án a magyar katolikus szentmise végeztével a Szent István Templomban felcsendült egy különleges szólam, amelyet csak a nagyváradi székesegyházban szokás énekelni papszentelés alkalmával. A Levita Énekének fenti sorai ezen a napon Márton Áron püspökké avatásának emlékét idézték fel.
Mindszenty József terem a Szent István Római Katolikus Magyar Templom kulturális centrumában.László atya gondoskodott az ételrőlA filmvetítés alatt előadást tartottam Márton Áron életéről, a boldoggá avatási per folyamatáról, és a csodárólSándor Istvánt Márton Áron bérmálta Nagyváradon

A Szent István Római Katolikus Magyar Templom alapkövét 1903. május 1-én tették le Passaicon, 1904. május 22-én megtartották az első magyar misét, augusztus 21-én felszentelték a templomot. A Szent Istvánról elnevezett templom azóta is a magyarok szolgálatában áll és biztos falakat nyújt a közösség számára. A templomot 1987-ben tűzvész pusztította, de a közösség újból helyreállította, 1990-ben pedig Mindszenty József néven Kulturális Központot avattak fel, aminek díszterme évekig szolgált a magyar rendezvények helyszínéül.

2016. november 6-án a katolikus magyar mise után 12:30-kor az összegyűlt közösség átment a Mindszenty József Kulturális Központba, ahol kezdetét vette a Márton Áron tiszteletére tartott megemlékezés. Főtisztelendő Vas László atya jóvoltából a rendezvény egy uzsonna elfogyasztásával kezdődött, ahol kellemes beszélgetés alakult ki a vendégek között. A megemlékezés fő vonalát a Márton Áron boldoggá avatási peréről szóló film levetítése adta. A dokumentumfilm három részből áll, amelyek előtt rövid bevezetőket tartottam Márton Áron életéről, boldoggá avatási perének folyamatáról, illetve a csoda fogalmáról. A film végeztével beszélgetés alakult ki, többek közt a csoda mibenlétéről.

A csoda egy olyan történés, amit meglévő ismereteink és tapasztalataink fényében nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek, mégis megtörténik. Vallástörténeti szempontból a csoda Isten rendkívüli megnyilatkozása, ami csodálkozást, tiszteletet és félelmet vált ki belőlünk. Tágabb értelemben a természetfölötti hatalom beavatkozása a természet rendjébe. A teológia három ismérvet tulajdonít a csodának: ámulatra késztet, szokatlan, megrázó, mégsem mond ellent a valóság racionális szerkezetének; a lét titkára utal; esemény-jelként fogjuk fel.

Márton Áron hitvalló püspök, jelenleg csoda nélküli boldoggá avatása zajlik. A szentté avatási kongregáció nem várt a csodára, megkezdte a pozíció felülvizsgálatát. A csoda azonban továbbra is szükséges ahhoz, hogy Márton Áron boldoggá váljon. Ennek a csodánk orvosilag igazolhatónak kell lennie, illetve szükséges a pontos jegyzőkönyvvezetés. Engedjék meg, hogy feltegyem a kérdést: Hogyan akarunk csodában hinni, ha még a természetfölöttit is emberi tudományok által szeretnénk bizonyítani? Kovács Gergely, pápai káplán Márton Áron boldoggá avatási perének posztulátora a püspök életszentségének igazolásához szükséges anyagok és források összegyűjtésén dolgozik. A gyulafehérvári érsekség és a posztulátor felszólít mindenkit arra, hogy mihamarabb közvetítsék feléjük, ha csodásnak vélt gyógyulás történik Márton Áron közbenjárására.

A vetítéssel egybekötött előadás végeztével Sándor István, volt iskolaigazgató és cserkészcsapat parancsnok szót kért, majd segítséget, hogy járókeretével kiálljon a közönség elé. Felállt és azt mondta, hogy én is egy csoda vagyok, hogy itt vagyok köztük Magyarországról, majd átadott egy képet Márton Áronról, aki Nagyváradon bérmálta őt. Nagy megtiszteltetés, mikor a közösség egy tagja nyilvánosan kifejezi háláját az ösztöndíjas felé.

Márton Áron igazi örökséget hagyott ránk és egy követendő példát, ami Magyarország határain túl hatványozottan érvényes: „Az egyetemes bizonytalanság napjaiban megbizonyosodunk afelől, hogy egyedül vagyunk és a magunk erején kívül csak Istenre támaszkodhatunk. A szenvedés nagy nevelő iskola, s velünk is beláttatta, amire különben a kényelmes napokban kevés hajlamot mutatunk, hogy összetartsunk, egymást megértsük és támogassuk, az érdekellentéteket és társadalmi válaszfalakat eltüntessük, mert a magunk sorsát csak magunk és csak minden erőnk összefogásával munkálhatjuk eredményesen.”