Hosszas előkészítés után, májusban a Rio de Janeiró-i Magyar Egyesület keretein beül megszerveztük a Rio de Janeiró-i Magyar Könyvklub első találkozóját. Ebben a hónapban Molnár Ferenc A Pál Utcai Fiúk című regénye volt terítéken.
Úgy gondolom – és ezzel talán nem árulok el nagy újdonságot –, hogy a magyar identitás megőrzésének egyik legfontosabb eszköze az irodalom. E gondolattól vezérelve született meg a Rio de Janeiró-i Magyar Könyvklub gondolata, amelynek célja, hogy havonta egy-egy magyar vonatkozású könyv elolvasásával és feldolgozásával erősítsük a magyar irodalom jelenlétét a riói magyar diaszpóra tagjainak életében. Minden hónapban kijelölünk egy művet, amelynek elolvasására a résztvevőknek körülbelül négy hetük van, majd egy személyes találkozón vitatjuk meg az adott alkotás kapcsán felmerülő kérdéseket, észrevételeket, és osztjuk meg személyes élményeinket, olvasatainkat. Kiváltképp érdekes lehet azok véleményét hallani a magyar irodalom egy-egy klasszikusáról, akik már régóta nem Magyarországon élnek, vagy akár már sokadik generációs tagjai a riói magyar diaszpórának.
Az első ilyen találkozó tapasztalatai rendkívül pozitívak voltak. Már április elején kijelöltük Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényét a májusi találkozó olvasmányaként. Tekintettel arra, hogy a közösség tagjai elfoglaltak lehetnek, a regény elolvasása nem volt kötelező a részvételhez. Ebből a szempontból is kiváló választás volt Molnár Ferenc klasszikusa, hiszen Rónai Pál – aki a riói magyar diaszpóra talán legismertebb tagja – az 1960-as években lefordította ezt a művet, amely hatalmas sikert aratott Brazíliában (több államban is kötelező olvasmánnyá vált). Ezt figyelembe véve arra lehetett számítani, hogy a résztvevők már ismerik valamennyire a regényt, és vannak személyes emlékeik, élményeik a könyvvel kapcsolatban. A május 17-i találkozó ezt igazolta: többen mesélték, hogy korábban már olvasták, és milyen meghatározó olvasmányélményt jelentett számukra. Az egyik résztvevő azt is megosztotta, hogy gyerekként „pál utcai fiúsat” játszottak Rióban. Úgy gondolom, már ezekért a történetekért megérte megszervezni ezt az összejövetelt.
A találkozó során néhány fontosabb részletet felolvastunk a könyvből, majd ezeket vitattuk meg. Lezárásként néhány szóban bemutattam a több mint 500 előadást megélt, vígszínházi A Pál utcai fiúk című musical történetét, valamint néhány, az interneten elérhető részletét. Bár a nyelvi akadályok miatt a szöveget nem minden résztvevő értette teljesen, a zene által közvetített üzenet átjött.
A könyvklub találkozói minden érdeklődő számára nyitottak, és szívesen látjuk azokat a brazilokat is, akik a magyar irodalom és kultúra iránti érdeklődésük, kíváncsiságuk miatt csatlakoznának. Júniusban folytatjuk!
