Egy különleges hétvége a Buenos Aires-i néptánccsoporttal és hamisítatlan jó hangulattal.
Már az első napokban átérezhettem, mit jelent itt a közösséghez tartozni. A Regös néptánccsoport évértékelő hétvégéje nem egy egyszerű összejövetel volt, hanem valódi beavatás. A helyszín a Tigre-delta volt, ahová hajóval jutottunk el. A csónakunk egyre keskenyebb csatornákon haladt, a város zaja eltűnt, körülöttünk sűrű növényzet és cölöpökre épült faházak bukkantak fel.
Amikor megérkeztünk, együtt pakoltunk, előkészítettük a tűzrakóhelyet, majd nekiláttunk a főzésnek. A hangulat felszabadult és magával ragadó volt: bográcsban rotyogott a gombapaprikás, együtt szaggattuk a nokedlit, estére pedig mindenki dalra fakadt. Mire besötétedett, már parázslott a tábortűz miközben önfeledten táncoltunk. A tánc, a közös éneklés és az asztal körüli beszélgetések olyan természetességgel kötöttek össze bennünket, mintha hosszú évek óta ismertük volna egymást.
A Regösöknek a néptánc nemcsak hagyományőrzés, hanem élő kapcsolat egymással és más magyar közösségekkel is. Szoros barátság fűzi őket több latin-amerikai néptánccsoporthoz: rendszeresen látogatják egymás rendezvényeit, tanulnak egymástól, és gyakran együtt ünnepelnek. Ez a természetes nyitottság a hétvégén is végig érezhető volt. Tigre vadregényes környezetében, tűz, víz és zene közepette pedig különösen megható volt látni, hogy olyanok is aktívan részt vesznek a néptáncban, akiknek nincs közvetlen magyar felmenőjük. A közösség ereje és befogadó légköre őket is magával ragadja, és ugyanúgy részévé válnak ennek az összetartó csapatnak.
