A hamiltoni Rozmaring Néptáncegyüttes életében különleges mérföldkőhöz érkeztünk: most szombaton méltó módon ünnepeltük együttesünk fennállásának 10. éves jubileumát. Ez az este nem csupán egy előadás volt, hanem egy közös emlékezés, egy közösségi ünnep és a hosszú évek munkájának összegzése.
Az ünnepi műsor előkészítése mögött rendkívül sokrétű és lelkes háttérmunka állt. Közösen építettük fel a színpadot, szereltük fel a világítást, valamint teremtettük meg a hang- és fénytechnikai feltételeket is. Minden apró részlet mögött ott volt a közösség összefogása, a segítő kezek és a közös cél: hogy méltó módon ünnepelhessünk.
Az est zenei kíséretét ismét a Gyanta Banda biztosította, akik muzsikájukkal most is életre keltették a táncot, és olyan hangulatot teremtettek, amelyben a múlt és jelen természetesen fonódott össze.
A közel egyórás, gondosan felépített jubileumi műsorban egyesült minden korosztályunk: a legkisebb ovis csoporttól kezdve a legidősebb felnőtt táncosokig mindenki színpadra lépett. Ritka és felemelő pillanat volt, amikor több mint ötven táncos egyszerre volt jelen a színpadon, együtt képviselve mindazt, amit az együttes jelent: a Rozmaring családot.
A műsor alapját a mentorainkkal közösen megálmodott „piros kendő története” adta, amely végigvezette az egész előadás ívét. A történet egy kislányról szól, aki egy piros kendőt őrzött gyermekként. Amikor a közösség kigúnyolta őt, egy fiú kiállt mellette és megvédte. A kislány ezért jutalmul neki adta a piros kendőt. A piros kendő később vissza-visszatérő motívummá vált a különböző koreográfiákban, jelképezve a két fiatal közötti fokozatosan kibontakozó kapcsolatot: a barátságot, majd a szerelemmé érő kötődést. A történetben a fiatalok felnőnek, és szerelmük kiteljesedésének útját a történelem is próbára teszi, amikor a fiút katonának hívják. A háború ideje alatt a lányok, asszonyok, édesanyák és testvérek várakozása és reménye adta a közösség erejét, amely végigkísérte az elválás időszakát. A történet azonban végül reménnyel zárult: a fiúk hazatértek, és az újbóli találkozás örömében a két fiatal össze is házasodott. A műsor záróképe a legidősebb csoport lakodalmi tánca volt, amely méltó lezárása lett az este történetének. Ezt követően már a nézőkre bíztuk a gondolatot: ki hogyan látja az élet útját, annak változásait és kiteljesedését.
A történet azonban nem csupán egy szerelmi szál bemutatása volt. Sokkal inkább a közösségünk tánchoz való kapcsolatának, az egymás iránti felelősségnek és az összetartozásnak a szimbóluma. A hagyomány és az emberi kapcsolatok ereje fonódott össze minden koreográfiában.
Az ünnepi fináléban egyszerre több mint ötvenen álltunk a színpadon, és közösen énekeltünk a Sok születésnapokat vígan megélhess című népdalt, mécsesekkel a kezünkben búcsúzva ettől a különleges estétől. A közönség megható és hatalmas tapssal jutalmazta az előadást. Az est különösen megható pillanata volt, amikor a két alapító tag, Pálfy Zsolt és Pálfy-Nadj Lilly ünnepi köszöntőt mondtak. Szavaik mélyen megérintették a jelenlévőket, beszédük sokak szemébe könnyeket csalt. E két elkötelezett táncos volt az, akik az elmúlt tíz évben a közösség ügyét vállukon hordozva lehetővé tették, hogy az együttes a cserkészettől különválva önálló formációként működhessen és fejlődhessen. Kitartásuk, elhivatottságuk és közösségépítő munkájuk alapozta meg mindazt, amit ma a hamiltoni Rozmaring Néptáncegyüttes jelent. A tagok száma folyamatosan növekszik, a közösség egyre erősebb és lelkesebb. Mindez az ő hozzáállásuknak és áldozatos munkájuknak köszönhető.
Az előadást követően magyaros vacsora várta a résztvevőket, majd az este bálhangulatban folytatódott. A zene, a tánc és a jókedv újra megtöltötte a termet, a fiatalok pedig külön örömünkre népzenét is húzattak a zenekarral. Ez is megerősítette azt, amit ez az évforduló különösen hangsúlyossá tett: a magyar kultúra nem csupán múlt, hanem élő, átélhető és közösséget formáló jelen.
Ez az este méltó volt egy évtized lezárásához és egy új időszak kezdetéhez, egy olyan közösségéhez, amely továbbra is a táncban, a hagyományban és egymásban találja meg az erejét.
Végezetül, de nem utolsósorban, szívből jövő hálánkat fejezzük ki a szülőknek és családoknak, akik szeretetükkel, türelmükkel és támogatásukkal végigkísérték ennek a gálaműsornak a megszületését. Minden egyes kivasalt viselet, próbára hozott gyermek, háttérben végzett segítségnél ott álltak ők. Nélkülük ez az este nem állhatott volna össze ilyen egységben, ilyen teljességben. Ez a közösség valóban csak együtt, egymásra épülve tud ilyen erővel megszületni.
Zárásként pedig személyes gondolatként: őszintén remélem, hogy a következő nagyobb mérföldköveknél is lesz még lehetőségem valamilyen formában jelen lenni az együttes életében és részese lenni ennek a közösségnek.
Hajrá Rozmaring család!
Az est folyamán készült képek oktató- és alkotótársam, Balogh Dávid Attila fotó galériájában láthatóak.
