A hétvégén megvalósult az év első önismereti foglalkozása a Hamburgi Magyarok Egyesületének szervezésében. A program célja az volt, hogy támogató közegben reflektáljunk identitásunkra, otthon-élményünkre és a külföldi lét kihívásaira. A közös beszélgetések, gyakorlatok és alkotás során mélyebb önismerettel és megerősödött közösségi érzéssel zártuk a napot.
A hétvégén megvalósult az év első – de korántsem utolsó – önismereti foglalkozása, a Hamburgi Magyarok Egyesületének gondozásában. A workshop célja az volt, hogy biztonságos, elfogadó légkörben reflektáljunk saját identitásunkra, otthon-élményünkre és a külföldi lét kihívásaira, örömeire. A délelőttöt egy ráhangolódó körrel kezdtük: mindenki elmondhatta, hogyan érzi magát, mit vár a foglalkozástól. Közösen fektettük le az együttműködés alapelveit – a tiszteletet, az őszinteséget, az aktív figyelmet és az önkéntesség elvét.
Képzeletbeli térképre helyeztük el magunkat: „Honnan jövök, hol vagyok most, merre tartok?” – ez a gyakorlat különösen inspiráló volt, hiszen mindenki más ponton állt ezen az úton, mégis sok hasonlóságot fedeztünk fel egymás élményeiben.
A következő feladatok páros és kiscsoportos beszélgetések formájában zajlottak: a résztvevők meghatározó gyermekkori emlékeket idéztek fel arról, milyen magyarnak lenni, illetve olyan tapasztalatokat osztottak meg, amelyek a külföldi élet során formálták önképüket. A nyitottság, amely ezekben a beszélgetésekben megmutatkozott, különösen értékes volt – többen megfogalmazták, hogy ritkán adódik lehetőségük mélyebb önreflexióra közösségben.
A második blokkban egy vezetett relaxáció segített az elcsendesedésben, és egy belső utazás során kapcsolódtunk múltbeli és jelenlegi önmagunkhoz. Ezt követően minden résztvevő elkészíthette saját kollázsát. Az alkotás során megjelenhettek a vágyak, félelmek, kapcsolatok és a jövőre vonatkozó elképzelések is.
A foglalkozást egy zárókörrel fejeztük be, ahol mindenki kifejezte, mit visz magával a napból, és többen jelezték, hogy szívesen jönnének akár havi rendszerességgel is hasonló alkalmakra, hiszen ezek az önismereti foglalkozások nemcsak az egyéni fejlődést segítik, hanem a közösségi összetartozás érzését is erősítik.
KCsP ösztöndíjas coachként különösen fontos számomra, hogy teret adjunk a személyes történeteknek, kérdéseknek és a belső útnak is, amelyet mindannyian bejárunk – akár itthon, akár külföldön.
