Zürich méltán világhíres protestáns temploma, az ikertornyaival a Limmat-parti város képét több mint ötszáz éve uraló Grossmünster adott helyet a zürichi és környékbeli magyarság március 15-i megemlékezésének. A protestantizmus egyik alapító atyja, Luther Márton kortársa, Kálvin János elődje, Ulrich Zwingli e falak között szolgált lelkipásztorként, egykori lakhelyének a szomszédos épület homlokzatán tábla állít emléket. Mivel március 15-e Svájcban munkanap, az ünnepség időpontja idén március 10-re esett. A szintén ezen a napon tartott, az 1848-49-es forradalommal és szabadságharccal ugyancsak szorosan összefüggő székely szabadság napja véletlen aktualitást adott a zürichi megemlékezésnek. 1854. március 10-én végezték ki Marosvásárhelyen Bágyi Török János tanárt, Martonosi Gálffy Mihály ügyvédet és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokost. A székely vértanúk az eltiport forradalom és szabadságharc lángját akarták újra fellobbantani. Életükkel fizettek a magyar szabadság melletti kiállásért.
Mint mindig, a mostani szeles, esős tavasz eleji időben is igazi testi-lelki menedéket nyújtottak a Grossmünster nyolc évszázados falai. A megemlékezésnek az országszerte ismert Zürichi Magyar Ökumenikus Golarits Kórus szolgálata adott keretet. Az új tagokkal erősödött énekkar tisztán csengő hangja több alkalommal is betöltötte a templom égbe nyúló főhajóját. Az ökumenikus istentisztelet a zürichi magyarság két lelki vezetője, Dr. Michna Krisztina református lelkipásztor és Varga Péter római katolikus plébános közös szolgálatával zajlott. A tiszteletes asszony a 35. zsoltárból olvasott fel, melynek első verse: „Perelj Uram a velem perlőkkel; harcolj a velem harcolókkal.” igencsak illett március 15-e szelleméhez. Péter atya a nagyböjt fontosságára, a lemondani tudás erényére, a közösségért végzett szolgálatra és a felfelé, Istenhez való fordulás szükségességére hívta fel a figyelmet.
A székely himnusz és nemzeti imádságunk közös éneklése után a rendezvény házigazdája, Dr. Hunyady Zoltán Szennyessy Lászlót, a Zürichi Magyar Egyesület és a Svájci MagyarHáz Alapítvány elnökét kérte szólásra. Az elnök úr elmondta, hogy a magyarság összetartó erejéről teszünk tanúbizonyságot, amikor immár 171 éve megemlékezünk forradalmunk és szabadságharcunk hőseiről. Az Európán 1848-ban végigsöprő forradalmi hullám menekültjei közül annak idején Svájc 12 ezer főt fogadott be. Az első magyar emigránsok is ekkor érkeztek az országba. Kiemelkedik közülük Klapka György, a komáromi vár hős védője, aki Genfben telepedett le, 1855-ben svájci állampolgárságot kapott, egy évre rá pedig a svájci nemzetgyűlés képviselője lett (a kiegyezés után hazatért). Szennyessy László szavai után a zürichi magyar iskola és cserkészet három ifjú tagja, Szennyessy Enéh, Szennyessy Magor és Feleki Mátyás előadásában hallhattuk Petőfi Sándor A szabadsághoz című költeményét.
Utolsóként az ünnepi megemlékezés vezérszónoka, a svájci magyar értelmiség, művészi élet és munkavállalói körök világában évtizedeken át vezető szervező szerepet betöltő B. Szabó Péter emelkedett szólásra. A Magyar Ezüst Érdemkereszt tulajdonosa az 1968-as prágai tavasz felvidéki magyar résztvevőjeként, majd Zürichben éppen ötven évvel ezelőtt letelepedett menekültjeként személyesen is érintett a szabadságküzdelmekben. A történelmi áttekintés után jelen korunk nyugati diaszpórában élő magyarságának felelősségére emlékeztetett a világ közvéleményének hiteles tájékoztatásában a magyarországi társadalmi eseményekkel kapcsolatban. Zárásként reményét fejezte ki, hogy minél előbb siker koronázza a Kárpát-medencei magyarság határokon átívelő újraegyesítéséért tett össznemzeti erőfeszítéseket. A zürichi március 15-i megemlékezés, amelyen a hagyományokhoz híven tiszteletét tette Dr. Orbán Zsolt, Magyarország berni nagykövetségének konzulja is, a Szózat közös éneklésével zárult.
