Október 23-i ünnepség Genfben

/ Knoll Petra /
knoll.petra képe
A Szent Bonifác Központban, október 21-én hagyományosan a Genfi Magyar Egyesület rendezte meg az idei 1956-os ünnepséget. Igazán sokan vettek részt a megemlékezésen.
1956Kisturi Eszter, lelkészStipitz Árpád atyaNyitóbeszéd

Az ünnepélyt a fél 12-kor kezdődő szentmise és ökumenikus liturgia nyitotta meg, a Központhoz tartozó kápolnában. Kisturi Eszter, református lelkipásztor teológushallgató, valamint Stipitz Árpád ferences szerzetes atya tartotta a szertartást. Igazán elgondolkodtató és megindító volt az istentisztelet, többen is a könnyeikkel küzdöttek. Ezután a jelenlévők megkoszorúzták az 56-os események emlékére kiállított emléktáblát, továbbá közösen elénekelték a Szózatot.

Az ünnepség további része a Szent Bonifác Központi dísztermében zajlott. Ezt Dékány András, az egyesület elnöke nyitotta meg. Őt Lőrincz Ágnes zongoraművész előadása követte. Gyönyörű művekkel készült, erre az alkalomra. Őt egyébként már a délelőtt folyamán hallhatták azok, akik részt vettek az ökumenikus szertartáson, hiszen ő orgonált. Az ünnepi szónok Dr. Oplátka András lett volna, azonban sajnálatos módon lebetegedett, beszédét Czellár Judit egyesületi tag adta elő a nézőközönségnek. Az összes jelenlévő egyetértett abban, hogy Judit tökéletes beugró volt, remekül prezentálta Oplátka András szavait. Hozzá csatlakozott a színpadon az ünnepély egyik fő szervezője, Takácsné Kalmár Csilla. Meglepetésprodukcióval tisztelegtek a jelenlévő, valamint a már elhunyt 56-osoknak. Az ünneplő tömeg közösen énekelte el Petőfi Sándor Távolból című megzenésített versét. Igazán megható pillanat volt. A műsor zárásaként Oláh István hegedűművész és csellista zenésztársa játszott a nagyérdeműnek.

A találkozót egy közös ebéd zárta. Székelykáposzta volt a menü, tejföllel és friss kenyérrel. Mellé jó borokat lehetett fogyasztani, illetve jobbnál jobb házi süteményekkel kedveskedett a Genfi Magyar Egyesület a megjelent vendégeknek. Volt finom zserbó és mákos sütemény, mindenki megnyalhatta mind a tíz ujját utánuk.

Remekül megszervezték ezt a rendezvényt az egyesület tagjai, az önkéntesek aktívan kivették részüket a munkából. Ők elsőként értek a helyszínre, hogy mire jönnek a vendégek, addigra minden tökéletesen készen álljon, ugyanakkor ők azok, akik a legtovább maradnak, hiszen el is kell pakolni valakinek. Mindezt mosollyal az arcukon teszik.