Két hónapja teljesítem ösztöndíjas teendőimet Prágában, Csehországban. Óvodai asszisztensi munkám, alkalmankénti fellépéseim mellett a legnagyobb hangsúlyt a hangszeres népzene oktatása kapja. Magam a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tekerő-citera-koboz – népzeneelmélet szakos hallgatója vagyok, prágai kiküldetésem előtt négy évet tekerőtanárként dolgoztam a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskolában.
Ösztöndíjas tevékenységem megkezdése előtt nagy kérdés volt számomra, hogy valójában mennyire lehet kézzelfogható eredményeket elérni egy külföldi magyar közösségben. Egy ösztöndíjas kilenc hónapot szolgál (mely kilenc hónap már önmagában sem túl sok), majd őt követi egy egészen eltérő felkészültségű, más területeken kompetens személy – gondolok itt például a tavalyi, előttem itt járó furulyás-énekes specialista párosra. Ezeket a gondolatokat mérlegelve arra jutottam, hogy főként az alapvető zenei kompetenciák fejlesztését tűzöm ki célul, egyszerre átadva a magam tudását, és ugyanakkor meg is ágyazva az utánam következőknek. Egyik kezdő gardonosommal például nemcsak a hangszer kezelését tanuljuk, hanem alapvető zenei ismereteket is szerzünk. Ilyenek például a ritmuskotta írása és olvasása, ABC-s és szolmizációs hangok megismerése és a hallásfejlesztés.
Prágában a tekerő mellett citerát, hegedűt, brácsát és ütőgardont is oktatok, főként gyermekeknek - habár van néhány idősebb tanítványom is. Az első órákon meglepett a gyerekek pozitív, érdeklődő hozzáállása és tehetsége. A korábbi ösztöndíjasok jó munkát végeztek; nem volt nehéz átvenni tőlük a stafétát. A hegedűsökkel, és a Huzavonó zenekarral főként erdélyi anyagokat tanulunk. Jelenleg vajdaszentiványi (Voivodeni, Románia) és széki (Sic, Románia) tánczenék vannak terítéken. Citerásaimat igyekszem bevezetni a citeramuzsika sokszínű, kiaknázatlan területeire, dudanóták és különböző hangterjedelmű és hangkészletű dallamok segítségével. Ütőgardonosaim, - lévén, hogy ez az általában egyetlen darab fából kifaragott bélhúros ritmushangszer a Keleti-Kárpátokban, a történeti Csík vármegyében volt használatban, - felcsíki muzsikát tanulhatnak. Szerencsés véletlen, hogy egyik tehetséges növendékem egyaránt tanul gardonozni és citerázni is, és így a citerán megtanult dallamokhoz rögtön a kíséretet is hozzá tudjuk tanulni.
A diaszpórában történő népzeneoktatás egészen más kihívások elé állít, mint az otthoni. Magyarországon kizárólag tekerőt oktattam, hiszen ott van külön specialistája minden hangszernek. Prágában - habár összességében körülbelül ugyanannyi gyermekkel dolgozom, mind odahaza - az összes hangszer oktatása az én kezemben összpontosul. A tekerőn és a hegedűn túli hangszereken nem rendelkezem akkora jártassággal, így az első ütőgardon, brácsa és citera órákat komoly egyéni gyakorlások előzték meg. Két hónap után immár ezen instrumentumok oktatását is magabiztosabban végzem.
