Nemzetek ősze Lyonban

Konzuli napok

/ Koszta Krisztina /
koszta.krisztina képe
Szeptember 15-én a lyoni főtér újból a nemzetiségek színes kavalkádjától volt hangos. A magyar sátorhoz a japán kultúra visszafogott eleganciájától a riói karnevál hangulatát keltő brazil dob együttesen, a fehéroroszországi balett művészeken át vezetett az út. Otthonunk közeli melegségét a megtéveszthetetlen magyar illatok tették sajátossá.
Tiszavirág kamara együttesSzékelyföldi táncokPiros, fehér, zöld

A rendezvényen Magyarországot a Rhone-Alpok-i Francia-Magyar Baráti Egyesület mutatta be és a franciaországi magyar konzul, Bakos Blumenthal Péter baráti mosolya és kézfogása üdvözölte. A magyar sátorban ismert szakácsok ételeinek illata csalogatta az arra járó érdeklődőket. A fesztivál fénypontja a fehér pavilonok közt kitűnő központi színpadon zajlott, ahol minden önmagát delegáló nemzet bemutathatta népének táncait, legszebb vonásait. Ahogy minden ország képviselői, táncosai, úgy Magyarország is bemutatta ízes sokszínűségének egy apró szeletét egy lélegzetvételnyi tánccal. A színpadon a Magyarországot képviselő „Tiszavirág” kamara együttes táncosai (volt és jelenlegi ösztöndíjasokból és barátaikból) távoltak. Vajda Mátyás lyoni és Medvegy Andrea volt ösztöndíjas együttműködésével szólt az ének és porzott a színpad minden hazafinak és érdeklődőnek, hiszen a rendezvény és többek közt a magyar sátor fő célja egy olyan esemény létrehozása volt, amely találkozási pontot biztosít a külhoni magyarok számára, valamint hozzásegíti az arra járókat a magyar konyha különleges ízvilágának megismeréséhez.

A konzuli napokat egy nyitó est előzte meg a lyoni francia magyar házban. Az eseménynek főszereplője a hosszú rúdon tekeredő magyar kürtőskalács volt, amit a lelkes csapat tagjai, egy egész napos előkészítés és sütögetés után a táncház előtt kínáltak fel. Az előhangszeres mulatságon, a rögtönzött zenekar hatására eltűnt a por a táncos cipellők orráról és szoknyát viselőik is alaposan megtáncoltattak. A zenekar igyekezett mindenki kedvében járva a jelenlévők legkedvesebb énekeit, legédesebb dallamait húzni. Így az est utolsó részét közös nótázás zárta.

Magyar ízeink, ami nem csak a tányérunkban illatozó paprika vörösen csillogó zamata, hanem táncunk és énekeink őshonos, völgy illatú íze is, összetartó erőként szolgál. Dallamaink sajátos csengése határon kívül is ugyanazon értelemmel bír, szól és üzen, mindaddig míg szívünk dobaja mérni bírja napjainkat.

(A képeket készítette: "Szindbád az utazó".)