Az idén 60. alkalommal megrendezett canberrai National Folk Festival idén sem telt el magyar népzene és néptánc nélkül, mivel a Kengugró Ausztrál-Magyar Néptáncegyüttes és a Transylvaniacs zenekar is meghívást kapott az Ausztrália szerte ismert blues, jazz, de főként a folk zene köré épülő ötnapos fesztiválra, melyet idén húsvét hétvégéjén tartottak.
A színes programhoz több fellépéssel járultunk hozzá, melyek során vajdaszentiványi, kalotaszegi és mezőségi táncokkal készültünk, amelyekhez a talpalávalót természetesen a Transylvaniacs zenekar biztosította. A fellépések mellett lehetőségünk volt tánc workshopot tartani, melynek a fesztivál egyik legnagyobb helyszíne adott otthont. A tánctanításra számtalan fesztiválozó volt kíváncsi, kicsitől nagyig, nyelvi akadályoktól függetlenül táncoltunk együtt szatmári, bonchidai és széki táncokat.
Számunka az egyik legérdekesebbnek az egyik, szombat délelőtti koncert ígérkezett, mely központi témája a világ különböző pontjain használt cimbalom-fajták ismertetéséről szólt. Itt működött közre a Transylvaniacs cimbalmosa, Tim Meyen, aki muzsikáján keresztül az erdélyi magyar népzenébe nyújtott betekintést a koncertre ellátogatók számára. Lehet az én elfogultságom is közrejátszik, de a magyar dallamok felcsendülése után véltem a legnagyobb tapsot felfedezni. Aki nem hiszi, járjon utána.
A fesztivál minden esti, állandó programja volt a Session Bar-ban való közös zenélés, táncolás. Itt több száz zenész jelent meg estéről estére, kisebb-nagyobb csoportokba szerveződve zajlott a muzsikálás. Főként a kelta eredetű népzene, illetve az ír dallamok domináltak a fesztivál során, de felcsendültek ukrán, szlovák, zsidó, indonéziai és még ki tudja hány nemzet és nemzetiség zenéje is. A Kengugró ebbe a színes forgatagban minden este táncházzal készült, amelyet folyamatosan kíváncsi érdeklődők körében bonyolítottunk.
Egyik ilyen alkalommal Mark Richards, a Transylvaniacs prímása vajdesztiványi dallamokat tanított minden zenélni vágyó érdeklődőnek, melyre szép számmal össze is gyűltek a talán magyar népzenét először halló muzsikusok.
Felemelő érzés volt egy ilyen nagymúltú, sok ezer embert megmozgató fesztiválon képviselni a magyar kultúrát, illetve más népek zenéjével és táncaival ismerkedni.
Utolsó, hétfő reggel aztán eljött az összepakolás és hazafelé indulás pillanata is, azonban előtte, húsvét lévén még belefért egy rövid locsolkodás is. Bár a szakadó esőben talán nem akkora élmény, mint amikor húsvét hétfő reggelén ragyogó napsütésben frissülnek fel a hölgyek, de mégis úgy éreztük, a hagyomány az hagyomány, nem maradt el az idei locsolkodás sem!
