Gyerekkoromban, a szülővárosomban, Érmihályfalván kezdtem a néptánccal és népzenével való ismerkedést. A tánc mellett 5 évig hegedülni tanultam helyi zenészektől, illetve főleg autodidakta módon bővítettem a zenei tudásom. Ezt a tevékenységemet azóta is művelem. 

15 évesen a nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumba nyertem felvételt, táncművészeti tagozatra, majd az érettségi után Budapestre költöztem, ahol, amellett, hogy a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatója lettem, szerencsém volt több korosztályban kipróbálni magam tánctanárként. Ezzel párhuzamosan a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tánckarába is bekerültem, ahol professzionális szinten foglalkozhattam a magyar néptánccal és más Kárpát-medencében élő népek táncaival. Előadóművészként számos európai, illetve tengerentúli országba eljutottam, amely helyszíneken találkozhattam az ott élő magyar közösségek tagjaival. A diaszpórában élő magyar emberekkel való beszélgetéseim által betekintést nyerhettem a mindennapjaikba, távol az anyaországtól. Nem egy alkalommal láttam könnyes szempárokat a közönség soraiban, melyet a magyar néptáncok lendülete, népdalaink és népzenénk szépsége idézett elő. Ezen tapasztalat alapján meggyőződésemmé vált, hogy a diaszpórában élő magyar közösségek számára létfontosságú feladatunk a kultúránk közvetítése. Hiszek abban, hogy a legerősebb közösségmegtartó erő a nemzeti szellemi kultúránk.

A néptánc mellett, ahogyan azt fentebb említettem, magyar népzenével foglalkozom szabadidőmben – hegedülni tanulok. Emellett félig szabadidős tevékenységként, félig szakmaként van jelen az életemben a fotográfia, melybe öt évvel ezelőtt szerettem bele. Táncos pályafutásom alatt oktattam táncot óvodás korú gyermekektől kezdve felnőtt táncosokig minden korosztálynak.

Ezen tevékenységeimmel és minden jókedvemmel kívánom a pályázati időszak alatt a sydney-i magyar közösséget szolgálni, hogy együtt tegyünk közös magyar identitásunk és kultúránk fennmaradásáért és megszilárdulásáért.