Carolina Sorbello kedvesen fogadott, segített és szállított, majd az Uruguayi Magyar Otthonban (UMO) a Fernando Antelo vezette vezetőség fogadott, akik időszakosan gyűlnek.
Nagyon jó érzés volt visszatérni Montevideóba és az UMO-ba, és találkozni mindazokkal, akik a magyar kultúráért dolgoznak – legtöbbjüket már ismertem, sőt, barátok is vannak köztük. Ez a barátság az UMO falai között született, a közös munka során, amivel közös identitásunkat és főleg a magyar nyelvet erősítettük.
Az első képen az 1936-ban alapított Uruguayi Magyar Otthon alapkövét láthatjuk, mögötte pedig azt a gyönyörű épületet, amelyet nagy erőfeszítéssel és odaadással sikerült felépíteniük. Rögtön bele is vágtunk a közös munkába: elrendeztük a tantermet, leltároztunk és átnéztünk minden munkaeszközt. Ez a feladat unalmasnak tűnhet, de őszintén szólva nagyon élveztem látni a gyerekek tavalyi munkáit. Ezek tükrözik a tanárok és a diákok lelkesedését, amivel a magyar nyelvet és kultúrát ápolják. Ebből láthattok is valamennyit a képeken. Ez egyben kaput is nyitott a kreatív ötletekhez az előttünk álló évre.
A napok gyorsan teltek ezzel a feladattal, és sikerült megosztanunk egymással a tanévvel kapcsolatos elvárásainkat és reményeinket, de beszéltünk a kultúra és a nyelv átadásáról, valamint a gyerekekkel és a közösséggel végzett általános munkáról is. Megosztottuk a különböző magyar közösségekben szerzett tapasztalataink és munkáink hasonlóságait és különbségeit.
Az elvont dolgokon, a tervezgetésen és a reményteli jövőképen túl, Carolina Sorbellóval a gyermekcsoport óráinak konkrét tervezésének és beosztásának is nekiláttunk. Nagyon jól szórakoztunk és kölcsönösen motiváltuk egymást a munka során; most már csak az van hátra, hogy nekilássunk a készülődésnek minden egyes elkövetkező órára!
