Megemlékezés a winnipegi magyar közösségekben '56 tiszteletére

Egy perc néma csend

/ Molnár Judit /
molnar.judit képe
Az '56-os forradalomra való emlékezés mély jelentőséggel bír a winnipegi magyarok számára. Ezen a napon mindannyian visszatérnek a gyökereikhez, visszagondolnak szeretteikre és mindazokra, akik életüket áldozták a magyar szabadság eszméjéért. Ma a kanadai préri közepén, az ország leghidegebb városában élnek, de sorsuk elválaszthatatlanul összefonódik az ‘56-ban forrongó anyaország eseményeivel.
Emlékezés. Piros a vér a pesti utcán. Emlékezés. Ami mindannyiunkat összeköt.Találkozások. Köszünjük, hogy velünk emlékeztek!

A winnipegi Magyar Ház közössége vasárnap, október 22-én emlékezett az ‘56-os eseményekre. Az ünnepi programot a Magyar Ház vezetője, Mirna Brindas nyitotta meg, aki köszöntötte a megemlékezésre összegyűlt magyarokat és mindazokat, akik a magyarok barátaiként eljöttek egy közös főhajtásra. Felszólalása végén meggyújtotta a gyászszalaggal átkötött gyertyákat és felkérte a jelenlévőket, hogy egy perc néma csenddel tisztelegjenek a forradalom áldozatainak emlékére.  

A következőkben versek és énekek hangzottak el. Papp Henriett, a Szegedi Tudományegyetem fiatal vendégtanára Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán című versével emlékezett, amelyet két nyelven szavalt el. Egy winnipegi idős hölgy, Papesnyák Ilona tolmácsolásában Nedeczky György Én láttam őket című verse hangzott el, mely a következő sorokkal zárult: "Mi jó atyánk, köszönöm neked,/ Hogy én is magyarnak születtem!"  A háttérben 56-os képek pörögtek. Ismét fiatal hang szólalt meg, Elindultam szép hazámból, mondta. Válaszként pedig azok szólaltak meg újra, akik már sokat megéltek, mutatva az értéket, melyhez hűségesek kellene maradjunk. Generációk közti párbeszéd született a terem csendjében, ahol az idősek megélt harcaikról vallottak, míg a fiatalok az átöröklött szabadság eszméjét értelmezték újra. 

Az '56-os forradalomra való emlékezés mély jelentőséggel bír a winnipegi magyarok számára. Ezen a napon mindannyian visszatérnek a gyökereikhez, visszagondolnak szeretteikre és mindazokra, akik életüket áldozták a magyar szabadság eszméjéért. Ma a kanadai préri közepén, az ország leghidegebb városában élnek, de sorsuk elválaszthatatlanul összefonódik az ‘56-ban forrongó anyaország eseményeivel. 

Az ünnepi programot a Columbus-lovagok díszőrsége, forradalmi felvételek és filmek gazdagították, az emlékezés perceit pedig a magyar és a kanadai himnusz eléneklésével zárták az egybegyültek. Ezt követően Molnár Judit Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjasnak nyílt lehetősége szólni, bemutatkozni és ismertetni winnipegi munkájának célját. 

A találkozást, az együvé tartozást a magyaros ízekben gazdag közös ebéd erősítette. Az asztalok mellett sokáig elhúzódó beszélgetések, visszaemlékezések élettel töltötték meg a teret, ahol fehér hajú emberek és a még karon ülő gyerekek is jelen voltak. 

A winnipegi Magyar Ház megemlékezésén több mint 80 személy vett részt. A programot Erika Bergen és Molnár Judit moderálták, angol és magyar nyelven. 

Egy héttel később, október 29-én a Páduai Szent Antal magyar katolikus templomban is megemlékezést tartottak az 56-os események tiszteletére, ahol ismét lehetőség nyílt a találkozásra és a közös emlékezésre.