A Melbourne-i Magyar Iskolában a nyelvtanulás mellett nagy hangsúly kerül a magyar kultúra megismerésére és a hozzá való kapcsolódásra. Így alakult, hogy az ausztráliai Melbourne-ben nem sokkal a megérkezésem után sort kerítettünk egy kis „matyóskodásra”. A tanári gárda felkérésére a szombati magyaróra keretein belül interaktív előadást tartottam a diákok számára február 21-én a matyóságról.
A hangolódást nem mással, mint a matyó hímzés meséjével kezdtük, amely alatt bemutatásra került a híres-neves matyó kötény, maga a surc is.
A mese szerint ugyanis a sűrű hímzés a kötényen azért alakult ki, mert egy matyó leánynak az ördög elrabolta a kedvesét, és csak akkor volt hajlandó visszaadni, ha a leány elhozza neki a tavasz virágait a kötényében télvíz idején, amikor semmi nem terem meg. Az eszes matyólány azonban túljárt az eszén: telehímezte a kötényét rózsákkal és tulipánokkal, így az ördögnek nem volt más választása, mint visszaszolgáltatni a leány kedvesét.
A mese után végigbeszéltük, mit is illik tudni a matyóságról. Kik is ők? Hol élnek? Miről híresek? Miután megbeszéltük, hogy hány település alkotja Matyóföldet, és hogy mi köze van Mátyás királynak Mezőkövesdhez, játszottunk még egy-két játékot is.
A „viselet tippmix”, vagyis a „mi mennyibe kerülhetett?” játék során a gyerekeknek különböző tárgyak segítségével kellett megtippelniük a viseletek árát. Megbeszéltük, vajon egy turmixgép, televízió vagy sportcipő ára felel meg egy rakott szoknya árának? Na, és vajon hány ausztrál dollárba kerülhetett egy csavarintós kendő?
Ha pedig már viselet, arról is beszélgettünk, melyik ruha miről mesél. A gyerekeknek két kép közül kellett a ruha alapján beazonosítaniuk, melyik viselőjére igaz az adott állítás. Vajon ki lehetett férjnél? Melyik legény lehetett gazdagabb? Bizony, mind ez kiolvasható volt a színes ruhákból.
A megszerzett tudást egy kis kvízzel le is teszteltük, majd zárásképpen mi magunk is „matyóskodtunk” egyet. A gyerekekkel és a résztvevő szülőkkel együtt népi divatbemutatót tartottunk, ahol egy kis időre mind színes ruhás matyókká válhattunk. A diákok és a szülők egyaránt boldogan viselték a kendőket és kötényeket, miközben autentikus matyó népzenére táncoltunk is egyet.
Így telt tehát nálunk február 21-én a délelőtt, amit remélhetőleg még sok hasonló, örömteli foglalkozás követ majd.
