A KCSP-ösztöndíjas küldetésem utolsó eseménye a június 14-én, vasárnap megrendezett „gulyásparty” volt. A Lyoni Magyar Egyesület ezúttal is tartalmas és érdekes programot szervezett, amelyre Grenoble környékéről is érkeztek magyar résztvevők.
A bográcsgulyás főszakácsa ezúttal is Gábor Áron, a FRAMOSZ alelnöke volt, a kukták szerepét pedig mi, résztvevők töltöttük be. A helyszínt az egyesület egyik oszlopos tagja biztosította: egy hatalmas malomépület és annak udvara adott otthont a rendezvénynek. A malom a család tulajdonában van, és a mesterséget is örökölték vele együtt, bár ma már csak ritkán, egy-egy különleges alkalom során nyitják meg a látogatók előtt.
A gulyás előkészítése után dagasztás következett, hiszen a nap fő eseménye valójában a kenyér- és kalácssütés volt. A 19. századi malomépület a kis falu csodálatos malomegyüttesének legnagyobb darabja. A legkorábbi fennmaradt épület a 12–13. századból származik. Ezen a helyen a modernizáció sajátos módon zajlott: amikor új technológiára volt szükség, új épületet emeltek, a régit pedig megőrizték az utókor számára.
Miközben a gulyás rotyogott, a kenyértészta pedig kelt, a résztvevők bejárták ezt a különleges malomfalut. A séta után közös énekléssel próbáltuk türelemre inteni az egyre hangosabban korgó gyomrokat. A hosszú és bőséges ebédet követően végre a kalácsok is kisültek, és mindenki hazavihette saját készítésű kenyerét és kalácsát.
A nap záróprogramján már kevesebben maradtunk, de annál érdekesebb élményben volt részünk. A tulajdonos részletesen bemutatta a malom négy szintjének berendezéseit és a gépek működését. Azt is megtudtuk, hogy bár a malomipari technológiát Svájcban fejlesztették tökélyre, a gépeket a Ganz-gyár készítette. Így ehhez a különleges örökséghez nekünk, magyaroknak is van némi közünk.
