Március számomra itt Sydneyben a közösségi események szervezése és maga az ünnep köré szerveződött, mivel a hónap legfontosabb eseménye a március 15-i megemlékezés volt.
Március 15. alkalmából ünnepi megemlékezést tartott többek között a Sydney Magyar Református Egyház is. Az istentiszteletet követően a gyülekezet közösen helyezte el a kokárdákat az emlék-kopjafánál, tisztelegve az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt. Az alkalom méltóságteljes és sokak számára megható volt, különösen annak fényében, hogy ilyen nagy távolságra Magyarországtól is milyen erősen él a nemzeti összetartozás érzése.
Az ünnepi alkalmon igehirdetéssel szolgált egy Erdélyből érkezett református lelkipásztor, ami még inkább erősítette az esemény különleges, határokon átívelő jellegét. Külön öröm volt látni, hogy vendégek is érkeztek, köztük cserediákok és kísérőik, valamint a helyi magyar közösség különböző képviselői. Jelen voltak a gyülekezet tagjain túl a magyar cserkészek és a Magyar Iskola közössége, illetve a Szent Erzsébet Otthon számos tagja is. Több fiatal és idős is verssel készült, ami még szebbé tette az eseményt. Összetartozásban emlékeztünk itt Sydneyben, és valóban egy szép, megható megemlékezés részesei lehettünk. Az istentiszteletet követő márciusi megemlékezés során a Délvidéki Magyar Otthonban a Sydney Magyar Iskola tanulóival és tanáraival közösen adtunk elő egy ünnepi műsort, amelyre rengeteget készültünk. Külön megtiszteltetés volt számomra, hogy ezen az eseményen moderátorként vehettem részt, ezzel is hozzájárulva az ünnepi megemlékezéshez.
A hónap során egy hivatalos látogatásra is sor került, amikor közösen ellátogattunk a canberrai magyar nagykövetségre. Ez az alkalom különösen értékes volt számomra, hiszen közelebbről is betekintést nyerhettem a külképviselet munkájába, és abba, hogyan kapcsolódik a diaszpórában végzett közösségi tevékenység egy tágabb rendszerhez.
Összességében a március számomra a közösségben megélt ünnep, az arra való hosszas felkészülés és a kapcsolódások elmélyítésének hónapja volt. A március 15-i megemlékezés pedig nemcsak kiemelkedő eseményként marad meg bennem, hanem olyan élményként is, amely megerősítette bennem, miért is fontos az a szolgálat, amit itt végzünk.
