A fesztivál az évek alatt kialakított, jól működő sémát követte idén is: az eseménynek évtizedek óta otthont biztosító River Center több csarnokában helyezték el a nemzeti standokat. Mivel viták lehetnek egyes földrajzi területek hovatartozása körül, a Nemzetek fesztiválja szigorúan nációkról szól, nem országokról. Az első két nap szinte teljesen a diákság számára van fenntartva, már reggeltől érkeznek a különböző korú gyerekeket szállító iskolabuszok. Sok oktatási intézmény még más államok területéről is utat szervez tanulóinak, hiszen ezzel pusztán néhány óra leforgása alatt többet és emészthetőbben tanít meg nekik másokról, segít hozzá megértésükhöz, elfogadásukhoz, mint az iskolában egy egész év alatt. Bizonyos csoportok feladatlapokkal érkeznek, amelyek kitöltéséhez alaposan meg kell ismerkedniük a kiállítók hátterével, mások csak élvezik az ízeket, a hangulatot. Hétvégén a családoké a főszerep. A gyerekek speciális útlevéllel járják a helyszíneket, amelybe pecséteket gyűjthetnek a nemzetek képviselőitől. Ez a kedves ösztönzés nagyban növeli lelkesedésüket és érdeklődésüket.
A belépőt egyből remek hangulat fogadta most is, a bejárat közvetlen közelében felállított színpadon naphosszat folytak a zenei és táncos előadások. Néhány lépéssel beljebb már a legkülönfélébb ízek és illatok szippantották be a nézelődőt. Ember legyen a talpán, aki egyáltalán végignézni győzte az étel- és italkínálatot. Még egy jól képzett ínyenc is ismeretlen fogások széles választékára bukkanhatott. A standok között természetesen helyet kapott a magyar konyha is, amely egyebek mellett gulyáslevessel, marha-, illetve gombapörkölttel, dobostortával és rigójancsival várta vendégeit. Külön érdekesség, hogy nem csupán a főételek készültek házilag, de a süteménykínálat is a Minnesotai Magyarok egy kis, lelkes csapatának munkáját dicsérte. A nagy mennyiségű édesség elkészítése olyan gördülékenyen, profi rendszerben történt, hogy azt – csak úgy, mint annak eredményét – bármelyik hazai cukrászda megirigyelhette volna. A magyar gasztronómia képviseletét főleg amerikai születésű magyarok teszik lehetővé évről évre, akik időt és energiát nem sajnálva adják tovább szüleik örökségét.
Az ételcsarnok szomszédságában helyezkedett el a bazár. Itt a nemzeti öltözékektől kezdve a kézműves remekekig minden megtalálható volt. A nagy színpad a folklórelőadások legfontosabb helyszíne volt. Lesötétített, színházszerű körülmények fogadták az érdeklődőket, a nyitott ajtók azonban lehetővé tették a szabad mozgást. Ez is része volt az esemény könnyed, fesztelen jellegének. A Vidéki Magyar Táncosok együttese most sem okozott csalódást, tagjai a négy nap folyamán összesen hatszor léptek színpadra a magyar kultúrkincs megismertetése érdekében.
A fesztivál egyik központi eleme a nemzetek kiállítása, melynek keretei között évente más-más téma kerül a fókuszba. A magyarok idén a locsolkodásról, a busójárásról, valamint a Luca naphoz kötődő hiedelmekről meséltek. A látogatók előszeretettel fényképezkedtek az ember nagyságú télűző szörnnyel, mely a magyar kiállítás dísze volt. A magyar közösséghez tartozó gyerekek közül többen is lelkesen segítettek szüleiknek.
Nagyszerűek voltak a különleges ízek és izgalmas előadások, de a Nemzetek Fesztiválja ennél sokkal többről szól. Évről évre emlékezteti a helyieket és az ide látogatókat, hogy sokfélék vagyunk ugyan, de egyenlők. Leckét ad arról, hogy mekkora erő rejlik az összefogásban, és hogy mennyivel többre megyünk, ha nem csak meghallgatjuk, de meg is halljuk egymást. A nyitott szemléletű, jó kedélyű Minnesota ismét megmutatta, hogy kell(ene)…
