Beszélgetés Jankovics Károllyal, a LAMOSZSZ új alelnökével
Jankovics Károly az U M O (Uruguayi Magyar Otthon) vezetője, KCSP-mentor és a LAMOSZSZ (Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége) új alelnöke. Kinevezését 2019-ben a Santiágóban tartott LAMOSZSZ konferencián kapta. Vele beszélgettünk a szövetség jelenlegi és jövőbeli feladatköreiről, célkitűzéseiről és az idei év kiemelkedő programjairól egy-egy kis visszatekintéssel.
- Először tisztázzuk mi is a LAMOSZSZ?
- A LAMOSZSZ az összes Latin-Amerikában működő magyar szervezet hivatalos képviselője. 2004-ben alakult. Tagjai: Argentína, Brazília Chile, Paraguay, Uruguay és Venezuela. Ezekben a dél-amerikai országokban aktív a magyar diaszpóra és jól működő intézmények tartják össze a munkát.
- Vannak más latin-amerikai országok is, ahol tudomásunk szerint van magyar diaszpóra, de nem vesznek részt a LAMOSZSZ munkájában.
- Igen. Costa Rica az elején még próbálkozott, de az ottani diaszpórának nehéz volt fenntartania magát, ezért úgy döntöttek kiválnak a szövetségből.
- Milyen munkát végez pontosan a LAMOSZSZ? Lévén képviselőszervezet, inkább reprezentatív szerepe van, vagy különböző döntések meghozatalában is kompetens?
- A LAMOSZSZ az egész kontinens munkájáért együttesen felel. Úgymond mi vagyunk a dél-amerikai magyarság hangja, de egyben csatorna is az anyaország és a helyi érdekeltségű szervezetek között. Döntéshozó szerepünk olyan pályázatokra terjed ki, amelyek a régióban lehetővé teszik a magyar kultúra terjesztésével kapcsolatos fejlesztéseket.
- Milyen pályázatokról és fejlesztésekről beszélhetünk?
- Elsősorban a Mikes Kelemen, a Juliánusz és a Kőrösi Csoma Sándor Programokról van szó. Ezek a kezdeményezések például a helyi diaszpórák hagyatékainak leltározását, a magyar nyelv és táncoktatás fejlődését és az anyaországgal való jó kapcsolatot hivatottak előmozdítani. Szerintem az előbb említettek közül a legfontosabb a Kőrösi Csoma Sándor Program, hiszen az, hogy magyar anyanyelvű ösztöndíjas nyelv- és tánctanárok, segítőkész önkéntesek érkeznek a diaszpóra országaiba, erősítik bennünk annak érzetét, hogy mi is része vagyunk a magyar kultúrkörnek.
- A néptánchoz különösen vonzódsz.
- Igen. Még a 90-es években Budapesten, az akkori Balett Intézetben néptáncot tanultam, ezért felemelő érzés, hogy a LAMOSZSZ feladatai közé tartozik a néptánctáborok és -találkozók megszervezése is.
- Milyen gyakran ül össze a LAMOSZSZ egy hasonló konferencia keretében, mint amilyen ez a 2019 októberében megszervezett esemény volt, és miért éppen októberben?
- Három évente, és mivel a Magyar Diaszpóra Tanács mindenkori novemberi üléséhez igazodunk, októberben tarjuk a konferenciát. Ha visszatekintünk, nehezen indult. A szervezést akadályozta Dél-Amerika óriási földrajzi kiterjedése, szűkös anyagi körülményeink, illetve a széttagoltság. Most, hogy létezik a Magyar Diaszpóra Tanács, könnyebb. Összefogja a külhoni szervezeteket, és a konferencia ideje alatt, fedezi minden országból egy küldött utazását és elszállásolását három napra. Ez rendkívüli segítség.
- Ezek szerint minden érintett országból egy képviselő mehet a konferenciára? Jelen esetben az Uruguay-i Magyar Otthon vezetője.
- Ez az adott tagországban található diaszpórával foglalkozó intézmények számától függ. Uruguayban jelenleg csak egy létezik, innét én képviseltem a közösségünket. Argentínában viszont 10, Brazíliában 2 magyar szervezet van. Ott egymás között kell eldönteniük kit küldenek. Vegyük például Argentínát. Náluk az AMISZ (Argentínai Magyar Intézmények Szövetsége), fogja össze az intézményeket, és ennek az elnöke a mindenkori képviselő. Vannak olyan országok is, ahol különböző okok miatt kicsit szétszórtabb a vezetőség. Ez alatt azt értem, hogy például néhány közösségnek nincs konkrét bázisa, mint nekünk itt Uruguayban, illetve egyes esetekben sajnos politikai körülmények is nehezíthetik a működést.
- Péládul Venezuelában. Venezuela is LAMOSZSZ tagország, de a jelenlegi politikai helyzet miatt Magyarország oda 2019-ben nem küldött KCSP-ösztöndíjast. Mi a helyzet a konferenciával? Venezuela képviseltetve volt az októberi eseményen?
- Igen. Müller Károly az ország képviselője, aki jelenleg Magyarországon él.
- Érdekes, hogy a venezuelai magyar szervezet elnöke nem Venezuelában tartózkodik.
- Hát, igen, de sajnos a szükség törvényt bont. Caracasban van még négy vezetőségi tag, akik aktívan tartják vele a kapcsolatot. Így működik most a caracasi Magyar Ház. Nincs könnyű dolguk. Többek között azért, mert rengetegen elhagyják az országot. Sokan közülük Magyarországon telepednek le. Ennek ellenére hivatalosan létezik a Venezuelai Magyar Otthon, és részt tudtak venni a konferencián.
- Mik voltak az idei konferencia legfontosabb témakörei?
- Az egyik legsarkalatosabb a nyelvoktatás volt. A néptánc is mindig fontos téma természetesen, de az elmúlt időszakban egyre nagyobb hangsúly kerül a nyelvre. A magyartanároknak köszönhetően egyre többen szeretnének próbálkozni, megértetni magukat, eljutni Magyarországra, ott is boldogulni. Ami érdekes, és engem személy szerint nagy örömmel tölt el, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a fiatalok körében. Nem is olyan rég még inkább az idősebb korosztály járt nyelvórákra, hogy ne kopjon el a szüleik és nagyszüleik öröksége. Jelenleg harmad-és negyedgenerációs tanulóink is szép számmal vannak. Még olyan diákokban is felkeltettük az érdeklődést, akiknek nincsenek magyar felmenőik. Ez igazi siker.
- Az egész latin-amerikai diaszpórára, vagy inkább csak Uruguayra érted?
- Globálisan sajnos nem tudok beszélni, hiszen minden szervezet majdhogynem teljesen máshol jár a fejlődésben. Argentínában például több olyan család van, ahol aktívan beszélik/beszélték otthon a magyar nyelvet. Van utánpótlás, ezért nem kellett még akkora hangsúlyt fektetniük a magyar kultúra széleskörű terjesztésére, mondjuk úgy a “toborzásra”, mint nekünk Uruguayban. Paraguay is teljesen más, hiszen ők most vettek először részt a LAMOSZSZ konferencián, és nekik, akárcsak a chileieknek, nincs székházuk. Venezuela az előbb említett politikai helyzet fényében ismét más. Tehát minden ország helyzetét egyénileg kell értékelni.
- Ezek szerint az Uruguay-i Magyar Otthon kapuit igyekeztek megnyitni olyanok előtt is, akik nem magyar leszármazottak?
- Pontosan. Ez a tendencia más országokban is egyre inkább jelen van, de ahogy az előbb mondtam, nem annyira, mint Uruguayban. Itt azt valljuk, hogy a magyar kultúra nem csak a magyaroké. Mi szívesen megosztjuk másokkal is. Pont ezért jó a LAMOSZSZ konferencia, ahol tapasztalatot cserélhetünk, ötleteket adhatunk egymásnak, hogy tartsunk fenn egy kulturális intézményt. Én személy szerint úgy gondolom ez a kulcs. A széleskörű tájékoztatás, és más nemzetiségű emberek bevonása. Nem számít ki uruguayi, ki magyar. A legfontosabb, hogy jöjjenek a fiatalok, tanulják és vigyék szerteszét a világban a magyar kultúrát, folytassák, amit elkezdtünk.
- 2019. július 6-9. között került sor Anisacante-ban az első Dél-amerikai Iskolatábor megszervezésére, ahova 6 és 25 év közötti fiatalok érkeztek, hogy magyarul tanulhassanak. Mintegy nyolcvan résztvevőről van szó. Ez egy óriási teljesítmény, és jól mutatja a magyar nyelv iránt való növekvő érdeklődést a fiatalok körében. A konferencián esett szó más hasonló kezdeményezésről?
- Igen. Ehhez hasonló nyelvi tábort már tartottak Észak-Amerikában. Nagy siker volt, ezért vetette fel a Nemzetpolitikai Államtitkárság, hogy megszervezhetnénk a déli féltekén is. A Magyar Cserkészszövetség kapta a megbízást, helyszínnek Argentínát jelölték ki. Óriási pénzügyi támogatást kapott a program. Fedezte az utazási költségeket. Ezért tudtak ilyen nagy számban résztvenni a diákok. A sikerre és érdeklődésre tekintettel újra belekezdtünk a munkába. A szervezés alatt álló új tanulótábornak januárban ismét Argentína ad majd otthont. Mendózára esett a választás, ami stratégiai szempontból véleményem szerint talán nem a legjobb ötlet. Nagyon messze van, és most alacsonyabb költségvetéssel rendelkezünk, mint a córdobai tábor esetében. Csak az utazási költségre fejenként 200-250 USA dollárral kell számolni. Az itteni családok többsége ezt nem engedheti meg magának. Így vélhetően kisebb számú csoportra kell számítani. Sajnos a LAMOSZSZ-nak a helyszín kiválasztásába nincs beleszólása. Ez a Cserkészszövetség jogköre, ami egyébiránt igen jó munkát végez. Úgy gondolom azonban, hogy a LAMOSZSZ-t jobban be kellene vonni a kérdések megvitatásába, hiszen aktuális, helyspecifikus ismeretekkel, tapasztalattal, tudással rendelkezik. Mindezt a még sikeresebb együttműködés érdekében közösen kihasználhatnánk.
- A beszélgetés elején a néptánctáborokat és -találkozókat a LAMOSZSZ hatáskörei közé soroltad. Ezek szerint ezeknek az eseményeknek a szervezésében szabadabb kezet kaptok?
- Nagyjából igen. A néptánctáborokat és -találkozókat nem a Cserkészszövetségen keresztül bonyolítjuk le. Itt az elejétől kezdve mindenért mi felelünk. Értem ez alatt a pályázati procedúrát, hogy beszerezzük a szükséges anyagi támogatást, a helyszínválasztást, mindent. Más programokat is szervezünk természetesen hasonló úton, de a két évente megszervezett Dél-amerikai Magyar Néptánctalálkozó abszolút prioritást élvez, és mindig nagyon sikeresen zárul. Utoljára 2018-ban Buenos Airesben tartottuk, de Uruguayban is szerveztünk már.
- Miért élvez ekkora prioritást a Dél-amerikai Magyar Néptánctalálkozó megszervezése?
- Mert vonzza a fiatalokat, és ez a legfőbb célunk. Ösztönözni őket arra, hogy ápolják a kultúrát, tartsák a kapcsolatot a többi dél-amerikai diaszpórával. Ez az esemény, akárcsak a nyelvi táborok, fantasztikus lehetőséget biztosít barátkozásra, szórakozásra, hogy jól érezzék magukat. Közben a kultúra majdhogynem észrevétlenül az életük részévé válik. Szerintem pont ezért fontos, hogy a LAMOSZSZ-nak nagyobb rálátása legyen a nyelvoktatás szervezésére, hogy egységesítsük és tisztázzuk a feladatokat a régióban. De nem lehetünk türelmetlenek. A nyelvi táborok még gyerekcipőben járnak, hiszen ebben ez évben tartottuk az elsőt. Úgy gondolom még van idő, hogy kiforrja magát a dolog. Mindenestre, szerintem jó úton haladunk. Van akarat és a segítség is érkezik. A LAMOSZSZ azon dolgozik, hogy a dél-amerikai diaszpórának legyen jövője.
