Idén január végén rendezték meg három napos téli táborukat együtt a montreáli és az ottawai cserkészcsapatok, s a keretmese a Macskafogó története volt. A gyerekek az Awacamenj Mino tábor helyszínén ismerkedtek meg a mesével a cserkészvezetők által részletekben előadott színdarabok révén.
Összesen 43 lelkes cserkész vett részt a táborban. Január 19-én pénteken a megérkezés napján minden őrs elfoglalta a saját barakkját. A program kincskereséssel kezdődött, amiben egy rovásírást kellett megfejteniük, majd egy közös játékkal, pontosabban seprűtáncoltatással folytatódott. A játék után kezdetét vette a tábornyitás a magyar zászló felvonásával. A nap zárásaként sor került a tábortűzre, ahol fény derült egy macska-egér konfliktusra. Ennél a pontnál kezdték kapisgálni a gyerekek, hogy miről is lesz szó a hátralévő két napban. Sötétedés idején, a benti tábortűz hangulata magával ragadó. Még ha csak egy kályha is, de a lángok táncát, ámulva figyelte mindenki, mint árnyak úgy ültünk körülötte. Az élményt színesítették a közös éneklések, melyek felzendültek, majd lecsendesültek. Igazi tábori hangulat, mely zászlólevonással végződött. A takarodó után kezdődött egy jó hangulatú vezetői megbeszélés, ahol az aznap délután kiértékelésére is sor került.
Másnap a reggeli ébresztő utáni torna segítségével és az azt követő tartalmas és finom reggeli után, újult erővel kezdtük meg a napot. Az első program kézügyesség volt. A keretmeséhez kapcsolódóan egérfüleket készítettek maguknak a gyerekek a vezetők egy része pedig macska és patkány füleket. A benti program után egy kinti következett. A táborhely melletti hófödte tisztáson hókunyhót (egérlyukat) készítettek a gyerekek. Természetesen volt minta, ugyanis a kézműves foglalkozás alatt három cserkészvezető elkészítette a prototípust. Nagy lelkesedéssel fogtak neki a térdig érő hóban a hókunyhó építésének. Pár óra alatt majdnem teljesen el is készültek, amikor is következett az ebéd. A laktató ételek után benti játékkal folytatódott a nap.
A nagy móka és kacagás közben a gyerekek feladatot is kaptak. Minden őrs kapott a 10 cserkésztörvény közül egyet, amit egy kis előadás keretén belül be kellett mutatniuk, hogy hogyan is alkalmazzák a hétköznapokban. Ezután újra felkerült mindenkire a nagykabát és a hónadrág, majd útnak indultak az erdő mélyére, ahol várta őket egy szánkózó hely. Kicsit nehezen indultak el a szánkók a nagy hóban, de a gyerekek kitartásának köszönhetően hamar kialakultak az ösvények.
A derűs szánkózás után lecsendesült a tábor. A visszaérkezés után zenés áhitaton vettek részt a cserkészek, melyet a vacsora követett. Elmondhatjuk, hogy mindhárom napszakban bőséges és tápláló ételekkel vártak minket az önkéntes szülők, akik az ételeket készítették. Mindig volt alkalom repetára is. Miután mindenki jóllakott kezdetét vette a tábortűz előkészülete. A cserkészek feladatot kaptak. Minden őrsnek gondolatban el kellett készítenie egy saját „macskafogót”, amit be is kellett mutatniuk. Ekkor már több, a cserkészvezetők által bemutatott színdarabon is túl voltak. A sok kreatív ötlet mellett elmaradhatatlan volt a jókedv. Tetőfokára hágott a hangulat a bemutatók után, ugyanis kezdetét vette a táncház. Moldvai táncokat táncolt minden cserkész. Miután kitáncoltuk magunkat és mindenki kellemesen elfáradt, ismét sötétségbe borult a terem. Csak a kályhában ropogó tűz hangját lehetett hallani. A történet szálait tovább fonva, ismét egy kisebb, énekkel és játékkal egybekötött színdarabot láthattak a gyerekek.
Ekkorra már majdnem mindenkiben tudatosult az egésznek a lényege. Az egerek békésen szerettek volna élni de a magukat erősebbnek gondoló macskák éveken át harcoltak ellenük. Ők voltak az erősebbek és nagyobbak a kisebbekkel szemben, ezt ki is akarták használni. Voltak a patkányok, akik a megélhetésért bármit megtettek, nem feltétlen emberséges módon. De bármikor fordulhat a kocka. Nem mindig a rövidebb út a legjobb. Mindig emberségesnek kell lennünk egymással, ez az üzenet, ezt kell tovább vinnünk. A tanulság után levonták a zászlót és mindenki nyugalomra tért. A cserkészvezetők pedig ismét egy jó hangulatú megbeszélést tartottak.
Harmadnap a reggeli rutin után mindenki elkezdte a pakolást. A pakolás után még egyszer felvonták a zászlót. A reggeli étkezést követően pedig, egy újabb nagyon izgalmas program következett: a hótalpazás. Felváltva, két csoportban tettünk meg egy-egy rövidebb sétát a hótalpakkal a lábunkon. Az épp nem hótalpazó cserkészek pedig befejezhették a hókunyhójukat. A kinti program után benti játék következett, majd egy utolsó kinti játékkal az erdei sakkal fejeztük be az aznapi programot. Az ebéd után mindenki rendbe tette az alvóhelyét és a közösségi termet. A táborzárás alatt mindenki kapott egy kis emléket a táborról, amit haza vihetett, ezután sor került a téli cserkésztábor utolsó zászlólevonásra.
Csodálatos dolog együtt tölteni az időt, kreatívnak lenni, játszani, énekelni, tanulni, közös élményeket szerezni és örökre szóló barátságokat kötni. A cserkészet szilárd értékrendet ad és értékes életre tanít. Kaland és közösségi élmény, nem csak a fiataloknak. Fantasztikus egy ilyen rendkívüli csapathoz tartozni!
