Párommal, Huszár Zolival a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai vagyunk. Bár most két országban – ő Dániában, én Németországban – dolgozunk, ugyanaz a cél hajt: segíteni a helyi magyar közösségek életét, és közben egymás tapasztalataiból is tanulni. Egy közös kaland, ami közelebb hoz bennünket – még a távolból is.
2025 szeptembere óta párommal, Huszár Zolival a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai vagyunk. Bár otthon együtt éltünk, most két külön országban teljesítjük küldetésünket: Zoli a dán Haderslevben, én pedig Németországban, Hamburgban segítem a helyi magyar közösség fejlődését. És hogy hogyan gondolok erre a lehetőségre? Mint egy csodás, életre szóló kaland, ami a távolság ellenére is közelebb hoz bennünket egymáshoz. S hogy miért?
Egymás szervezetébe is betekintést nyerve nem csupán más-más nézőpontokat, szemléletet, jógyakorlatokat vihetünk magunkkal, és ezáltal mélyebben élhetjük meg a program nyújtotta élményeket, támogatva egyesületünk munkáját is, hanem a szervezetek meghatározó pillanatainál, eredményeinél is jelen lehetünk, azokat talán kicsit a magunkénak is érezve.
Október elején kölcsönösen meglátogattuk egymást Zolival. Egy ilyen közös, mégis önálló ösztöndíjas évben rengeteg tanulás, alkalmazkodás, támogatás és felfedezés van – egymásban, magunkban és a diaszpóra életében egyaránt. Hálásak vagyunk, hogy együtt kaptunk lehetőséget ebben a formában – mert így nemcsak társai, de tanúi és segítői is lehetünk egymás KCsP-s útjának.
A dániai látogatásom egyik legszebb élménye a Dáma Klub vasárnapi foglalkozása volt, amelyet egy közeli iskolában tartottak, 11:00 és 13:30 között. A játékos órákat ezúttal egy lelkes, pedagógusnak tanuló fiatal, Bogi, és Zsuzsi, egy tapasztaltabb, hosszabb ideje gyakorló pedagógus vezette közösen. A hétvégi alkalmakon és az előkészületekben Bokor Lóránd, Zoli mentora és Zoli támogatása mellett általában négyen dolgoznak összehangoltan, nagy szeretettel és odaadással.
A foglalkozás során fotókat készítettem – filmkészítő végzettségem miatt mindig öröm számomra, ha én lehetek az, aki megörökíti a hangulatokat, hiszen így a valóság kiragadott pillanatain keresztül láthattam a mosolyokat, a gyerekek huncut játékát, a szülők összekacsintásait – azt az apró, mégis fontos emberi varázslatot, amiért ez a program annyira különleges.
A foglalkozás során jóleső volt leülni a szülőkkel egy csésze kávé és finom keksz mellé, miközben meghallgathattam a történeteiket. Sokféle életút elevenedett meg előttem – megérkezések, újrakezdések, családalapítások, hazaszeretet és közösségkeresés. Megható volt azt látni, hogy mennyi erő és nyitottság van ezekben a családokban – és hogy mekkora szerepet tölt be az életükben a közösség, amit a Dáma Klub csapata és immár Zoli épít nap mint nap.
Haderslev pedig önmagában is elvarázsolt: egy hangulatos, természetközeli kisváros, ahol a nyugalom, a béke és a feltöltődés szinte tapintható. A közösség meleg szívvel fogadott, és már az első pillanattól kezdve éreztem: megbecsülnek, kíváncsiak rám, és nyitottak az együttműködésre. Külön öröm volt számomra, hogy Zolit is ennyire inspiráltnak láthattam a korábbi beszámolók után végre személyesen is. Megkapó volt megélni, hogy a kisgyermekek lelkesen fordulnak felé, bevonják a játékaikba, sőt, kérik is, hogy külön feladatokkal segítse a magyar nyelvtanulásukat és a helyesírásuk fejlesztését.
A foglalkozás során Bokor Lóránd mentorral is volt alkalmam beszélgetni; eddigi munkája, és azok a tervek, amelyeket megosztott velem, inspirálóak és hosszú távú együttműködés lehetőségét vetítik előre – amibe én is szívesen kapcsolódom be a jövőben.
Ez az ösztöndíjas év tehát sokféle módon ajándékoz meg bennünket : új kapcsolatokkal, mélyebb megértéssel, közösségi élményekkel és egymás még teljesebb megismerésével.
És hogy mi visz minket előre? Talán az az érzés, amit egy találó idézet foglal össze a legjobban:
„Az otthonod ott van, ahol valaki szeretné, ha tovább maradnál.”
– Stephen King
