A meghívás egyenes következménye volt az 5 évvel ezelőtt kezdett, 2018 óta évente megrendezett Kanadai Magyar Amatőr Színházak találkozójának, mely tavaly szeptemberben Calgaryben zajlott. Maga a fesztivál azzal a céllal jött létre, hogy a különböző városok színházi csoportjai tapasztalatokat osszanak meg egymássl és továbbfejleszthessék a magyar nyelvű színházakat Kanadában.
A társulat számára nem ez volt az első turné, 2020-ban már alkalmuk nyílt Magyarországon előadni Békés Pál “Félőlény” című darabját a Pajta Színházfesztivál keretében. Most a korábban már Vancouverben és Calgaryban bemutatott Szabó Szilvia “Szökevények” című művét vittük el Edmontonba és ismét Calgaryba. Mivel farsangi gyermekprogramokon adtuk elő a darabot, apró átalakításokat végeztünk rajta, hogy a kisebbek is teljes és tiszta képet kapjanak a történetről. Rövidebb magyarázatokat csempésztünk a szövegbe, hogy az életben ritkábban látott karaktereket (például: energiaitalos és sörös doboz), jobban megismerjék a gyerekek. Ezen kívül változás történt még a szereposztásban is, hiszen Molnár Csilla nem csak rendezte a darabot, hanem játszott is benne, amit egyszerre igen nehéz, így én bújtam végül az általa korábban megszemélyesített Kukoricacsuhé bőrébe.
A történet egy szemétből elkóborló – a mese világában életre kelt társaság, az Öko-kuka csapat kalandjait mutatja be, mely Babhéjból, Hervadt Virágból, Kukoricacsuhéból és Tejfogból áll. Kalandjaik során találkoznak a Fogtündérrel, elmennek az állatkertbe, kétszer is megmenekülnek különféle káros hulladékok karmai közül, segítőre lelnek Kokszban, a macskában és Hordó Arnoldban, végül pedig vonatra szállnak, ahol Kerekes Emília, a kalauz a szabályok ellenére is hagyja őket utazni, majd végül egy kertésznél, Hajdina Jenőnél lelnek békére a kertben.
A darabot idén először Vancouverben adtuk elő a farsangi gyermekdélután keretein belül, egy héttel a turné előtt. Ezután már mindenki izgatottan készülődött a nem túl hosszú, de annál eseménydúsabb hétvégére, mely szombat reggel a reptéren kezdődött. Az “Öko-kuka csapat” és segítőik, összesen 11-en, együtt utaztunk Edmontonba. Leszállás után egyből a helyi Magyar Házba fuvaroztak bennünket. A gyerekek ekkor már a függöny túloldalán tartottak jelmezversenyt és játszottak különféle farsangi játékokat.
Amikor eljött az szereplés ideje, talán még izgatottabbak voltunk, mint az utazás előtt, de a közönség példás figyelemmel nézte végig a darabot, s végül nagyobb bakik nélkül zártuk az előadást. A meghajlás után a gyerekeket felhívtuk a színpadra (ezt minden helyszínen megtettük), hogy közös képet készítsünk velük az általuk legkedveltebb háttérdíszletben (ami érdekes módon mindenhol az állatkert előtti helyszín volt). Ezek után kissé fáradtan mentünk le a ház alagsorában lévő étkezdébe, ahol székelykáposztával és farsangi fánkkal vendégeltek meg minket.
Másnap reggel korán indultunk, hogy busszal minél hamarabb megtegyük azt a háromórás utat, ami összeköti Edmontont Calgaryval. Az út végén, Calgaryhoz közeledve megcsodálhattuk a Sziklás-hegységet, ami ámulatba ejtett és kissé izgatott hangulatba hozott mindenkit. A helyi Magyar Ház parkolójából is láthattuk a szép tájat, illetve még a havat is megcsodálhattuk, amiből végül mini hóember is készült. Az idő múltával elérkezett az előadás is, melyen nagy örömünkre és meglepetésünkre rengetegen vettek részt. A darab vége felé a gyermekek érdeklődve jöttek egészen a színpad széléig, hogy onnan figyeljék a történetet. Az utolsó mondatok elhangzása után ismét közös képet készítettünk, majd alkalmunk adódott kicsit elvegyülni a gyerekek és szülők között. Kedves élményünk volt, hogy egy kis rajongónk akadt, aki elmondása szerint nagyon szereti a cicákat és a kukoricát, ezért kissé szégyenlősen, de boldogan csatlakozott hozzánk, akármerre mentünk. A beszélgetések után a helyi magyar iskola igazgatója és a szervezők köszönetet mondtak azért, hogy meglátogattuk őket, majd lángossal és fánkkal kínáltak bennünket.
Végül elérkezett a búcsú ideje, az előadás után nem sokkal már indultunk is a reptérre, hogy visszatérjünk Vancouverbe.
A Vancouveri Magyar Színház elkötelezetten dolgozik azon, hogy népszerűsítse a magyar nyelvű színházat mind saját városában, mind egész Kanadában. A turné sikere bizonyítja, hogy nagy igény van az ilyen típusú kulturális eseményekre az ország különböző részein.
Számomra nagy élmény volt ennek részese lenni, nemcsak azért, mert egy színpadra állhattam a vancouveri magyar csapattal, hanem mert más városokba is eljutottunk, ahol nagy örömmel, lelkesedéssel és régi jóbarátként fogadtak, bár csak egyszer-kétszer találkoztunk korábban. Jó volt ismerős arcokat látni és örömet okozni más városokban élő magyar gyermekeknek is.
A Vancouveri Magyar Színház előadása Edmontonban, és Calgaryben a Kanadai Magyar Kulturális Tanács anyagi támogatásával jött létre.
