Magyar bál a Genfi-tó partján
A magyarság múltjáról, jelenéről, jövőjéről elmélkedtem. Egykor a tisztaszoba mélyén lapultam egy nádasmenti falucskában a Kalotaszegen, mindössze a templomba és fontosabb ünnepi alkalmakra viseltek. Mondják, a magyar népi kultúra egyik legdíszesebb viselete vagyok, olyan ékes, mint maga a magyar nyelv. Jómagam a 20. század első felétől több nemzedék ruhatárát gazdagítottam. És bármennyire hihetetlen, elmélkedésem pillanatában egy svájci világváros magyar rendezvényét ékesítettem.
Mindez 2020. február 29-én történt Genfben, a Genfi Magyar Jótékonysági Bálon, amelyet évről évre megrendez a Genfi Magyar Egyesület. Kedves olvasó, ne olyan bálra gondolj, mint annak idején a magyarvistai kultúrotthonban megrendezett mulatságok, de még a méraiakra sem hasonlított. Új idők bálja volt ez, új idők dalaival. A tisztaszobától hosszú, nemzedékeken átívelő út vezetett a Genfi-tó partján fekvő ötcsillagos Le Four Seasons Hôtel des Bergues szállodáig. E neves szálloda bálterme adott otthont a nagy múltú, előkelő rendezvénynek.
Páratlan elegancia, páratlan vendégfogadás! A Genfben élő magyarok és francia barátaik idén is egy nemes cél érdekében találkoztak: a bál célja a kömlődi Hegyháti Alajos nevét viselő gyermekintézmény tevékenységének támogatása volt, ahol értelmileg akadályozott gyermekekkel foglalkoznak. És természetesen cél volt maga a találkozás a genfi magyar diaszpóra-közösség tagjai között. A bál résztvevőit Dékány András, a Genfi Magyar Egyesület elnöke köszöntötte. A szervezők olyan előkelő vendégek jelenlétének is örvendhettek, mint Őexcellenciája Nagy István, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, és Dr. Horváth Zsuzsanna rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, állandó ENSZ képviselő. Az est fénypontja pedig a Pannonia Néptáncegyüttes fellépése volt, akik bökönyi és kalotaszegi táncokkal kápráztatták el a jelenlévőket. A népi muzsikáról Gelencsér János, Buborék István és Juhász Zsolt, a báli zenéről pedig Mészáros György gondoskodott.
Több évtizednyi magyar történelem csendes szemlélőjeként, Kalotaszegről e díszes világvárosba kerülve, a bálterem közepén, forgástól elszédülve, egyszer csak eltöltött valami békés, nyugodt érzés: otthon vagyok. És büszke voltam, ti Szervezők, Rátok, hogy otthonomtól ily távol is magyar bálon járok.
„Ha ez a kötény beszélni tudna!...” – szólalt meg a fellépés után egy szürke öltönyös úriember. De hát hogyan beszélhetne egy kötény? Legfeljebb csak titkokat őriz. Nemzedékek titkai csillannak meg egy-egy töredék másodpercre gyöngyein.
