Idén március 18-án 25 fő részvételével a Regensburgi Egyetem egyik modern épületében rendezték meg az egész napos szakmai programot. Meyle Éva, a Müncheni Hétvégi Magyar Iskola csoportvezető tanára, a tanulmányi nap háziasszonya köszöntötte a továbbképzés résztvevőit, valamint bemutatta az előadókat. Délelőtt a legkisebbekre irányítottuk figyelmünket, azután az alsósok tanításával, majd a felső tagozatosokkal és a tinédzserekkel foglalkoztunk. Ezáltal a nap szimbolikusan végigkísérte egy diaszpórás magyar gyerek útját a hétvégi magyar iskolában.
A Kerekítő foglalkozások megismerésén keresztül felidéztük, mekkora jelentősége van a korai zenei és beszédfejlesztésnek. A Kerekítő Ovimóka során a gyermekek népi mondókákkal, népdalokkal, körjátékokkal, versekkel találkoznak, Kerekítő Manó rövid bábjeleneteiben az évszakokhoz, ünnepekhez kötődően bevonódnak egy szerepjátékba. Virtuális világunkban egyre nagyobb szerepe van annak, hogy eszközhasználat nélkül, a képzelőerejükre építve játsszunk az óvodásokkal. Gordos Katalinnak, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasának a vezetésével egy rövid ízelítőt kaptak a résztvevők a gyakorlatból: együtt énekeltük a Csipkefa bimbóját, Kerekítő Manóval bazsarózsát ültettünk és Illyés Gyula S, sz, beh sok súly kezdetű versére vonatoztunk. A Kerekítő könyvcsalád mondókás és meseköteteibe is belelapozhattunk, valamint kipróbáltuk a népi ritmushangszereket, amelyek használata szintén nagy élmény a piciknek.
Szabó Judit, a Müncheni Hétvégi Magyar Iskola tanítónője a Kett-módszert alkalmazva a magyar népmesék világába kalauzolt el bennünket. A Németországban kidolgozott módszer nagyszerűen használható bármely nyelven folyó foglalkozáson. A mesepedagógiának egy olyan szeletét ismerhettük meg, amely egyaránt élvezetes a kisgyermekek, a nagyobbak és a felnőttek számára is. Szabó Judit 2. osztályos tanulóival a Mesélj nekem! Balassi-füzetek 4. szövegeit dolgozza fel az óráin, ezek közül a tanulmányi napon a Pinkó c. népmesét a továbbképzés résztvevői együtt jeleníthették meg. A Kett-módszer alapvetően arra épül, hogy a diákok körben ülnek, és a kör közepén a földre letett kendőn együtt építik fel a történet helyszíneit, mozgatják szereplőit, eljátsszák az eseményeket. Közben főként természetes anyagokat használnak: kendőkből, fakockákból, zsinórokból épül az út, az erdő, a szántóföld, a palota. A tevékenykedtetés nagyszerűen összekapcsolható énekléssel: mialatt egy-két résztvevő favágással vagy szántással foglalatoskodott, a többiek elénekelték az Erdő, erdő, erdő és a Szeretnék szántani kezdetű népdalokat. A csoportosan felépített világ, a közösen elmesélt történet lehetővé teszi azt, hogy mindenki azonnal megértse a mese folyását, illetve aktív részeseként bekerüljön a történetbe. A szövegfeldolgozást ennél jobban nem is tudnák másként segíteni.
Délután a felső tagozatos diákokra irányítottuk a figyelmünket. A hétvégi magyar iskolákban ők vannak a legkevesebben, szinte kivétel nélkül korosztályt tekintve (is) vegyes csoportban tanulnak, így az ő tanításuk talán a legnagyobb kihívás. A differenciálást és a témaválasztást illetően mindenképpen. Gordos Katalin a Regensburgi Konzuli Magyar Iskolában szerzett tapasztalatait összefoglalva beszélt arról, kinek, mit, miből, hogyan érdemes tanítani, és mi is az a semmi mással nem összevethető származásnyelvi szemlélet, amivel közelítenünk kell a diaszpórás magyar gyerekek tanításához. A Magyarországon használt tankönyvek anyaga túl bőséges a hétvégi iskolákban rendelkezésre álló időkerethez képest, valamint csupán egy-egy tantárgyra koncentrálódik. Ezzel ellentétben mi egy komplex tárgyat tanítunk: a magyar származásnyelv és országismeret magában foglalja a (helyes)írást, az irodalmat, történelmet, földrajzot, néprajzot, zenét – hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mindezek azonban egy fő fejlesztési cél szolgálatában állnak: az élő nyelvhasználat áll az igénypiramis csúcsán. A szókincsbővítés, az írásbeli és szóbeli kifejezőkészség, a beszéd- és szövegértés fejlesztése a szövegtípusok tanítása mind értékközvetítő szövegek feldolgozásával történik, a történelmi, irodalmi, földrajzi ismeretek a nyelvi fejlesztéssel karöltve jelennek meg a tananyagban. Ahogyan az egész napra jellemző volt, itt is kipróbáltunk néhány gyakorlatot, végignéztük egy-egy jelenség folyamatát, hogyan zajlik annak tanítása egy-egy pénteki vagy szombati napon.
A délután folyamán „Nekem ez nagyon bevált” címmel folytatódott a műhelymunka, ahol a résztvevők saját maguk által kidolgozott ötleteiket, módszerüket osztották meg kollégáikkal.
Orcskai Marianna, Regensburgi Konzuli Magyar Iskola alsós diákjainak tanítónője a helyes ejtés alapú olvasás- és írástanítást mutatta be, amely az értékközvetítő és képességfejlesztő program része. 30 éves gyakorlata igazolja azt, hogy ez a módszer remek iskolapéldája annak a tudatosításnak, ami bárhol – de a hétvégi magyar iskolákban mindenképpen – elengedhetetlen feltétele a helyesírás kialakításának.
Hermann Bernadette, a müncheni iskola tanára drámapedagógiai eszközöket alkalmazva teszi kézzel foghatóbbá a történelmi eseményeket 3. osztályos tanulói körében. Legutóbb Petőfi, a márciusi ifjak és az osztrák császár bőrébe bújhattak a gyerekek.
Meyle Évának köszönhetően a Toldi feldolgozási lehetőségeit ismerhettük meg. A tanárnő kiemelte, milyen fontosnak tartja, hogy olyan feladatot tudjon a diákoknak adni, amivel arra ösztönzi őket, hogy kézbe vegyék az eredeti irodalmi szöveget.
A továbbképzés záróbeszélgetésén Dr. K. Lengyel Zsolt a Müncheni Magyar Intézet oktatást érintő terveiről nyújtott tájékoztatást: a magyar nyelv gimnáziumi bevezetését szorgalmazó igényfelmérő lapokból összesen 108 érkezett be, a bajor tanügyminisztériummal folyamatosak az egyeztetések a lehetőségekről. A konzuli modell keretein belül működő Bajorországi Magyar Iskola hat iskolacsoportja megkezdte a felkészülést a következő tanévre.
A kávészünetek és a vacsora pazar ellátásáról a Müncheni Magyar Intézet munkatársai gondoskodtak. A szemet, szájat megörvendeztető finomságok megkönnyítették a dolgunkat, valóban a gyakorlatra, a szakmai feladatokra koncentrálhattunk, és mindannyian megannyi kinccsel, jó ötletekkel gazdagodva, hivatásunkban megerősödve, szellemileg felfrissülve térhettünk haza, hogy tervezzük a következő hétvége magyaróráit.
