A meghirdetett karácsonyi magyar ebédre harmincan jelentkeztek. A kis házba ennél többen nehezen is fértek volna be. Óriási erőfeszítést igényelt a Magyar Ház vezetői részéről, hogy ennek eleget tegyenek, de igazi sikert arattak. A Gábor–Kiss házaspár, magas képzettségű kutatómérnökök, szakácsként is jelesre vizsgáztak.
A főszakács Áron volt. Igazi, erdélyi ünnepi ebéd készült, a kötelező húslevessel grízgaluskával, majd rucasülttel, vöröskáposztával és petrezselymes krumplival. A citromszeletet Anikó remekelte.
A kékfestő jellegű abroszokat otthon varrták és vasalták szombaton, miközben a másnapi ebéd egyes részei már készültek.
Egy diaszpóraközösség vezetéséhez elhivatottság is kell, különben ekkora energiabefektetés nem „kifizetődő”; persze, annál nagyobb az erkölcsi és érzelmi értéke.
Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasként a hajdani önmagam nyomdokain járok újra. Húszon évvel ezelőtt többször is volt alkalmam énekelni ebben a házban. Eszembe jutnak a régi nevek, azok, akik sok éven keresztül éltették a magyar diaszpórát Lyonban.
Annak idején a Bencsik házaspár főzött. Daniel Michaeli a rendezvényszervezésekben végzett lelkes munkát; általa sokfelé elvihettem a magyar szót és a magyar éneket. Ott volt Ilona nővér, Monternot Teréz… és Chantal Bigot-Testaz, a Voix de Kodály en France hosszú éveken át aktív tagja, aki hajdanán szakdolgozatát Tinódi Lantos Sebestyénről írta. Férjével együtt most is eljött, ezúttal már az idősek otthonából (ő az idős hölgy, aki a képgalériában az énekszövegeket olvassa).
S hadd emlékezzem meg itt a nemrég elhunyt, erdélyi, apácai származású Soós-Morin Margitról is. A tehetséges fuvolista fél évvel ezelőtt a Himalája egyik csúcsán hagyta életét. Valamikor Kodály Karácsonyi pásztortáncát adtuk elő együtt: a diákjainak én taníthattam be a kórusművet, ő maga játszotta a fuvolabetéteket. Ő is mindig kéznél volt, ha megkérték, hogy zenéljen valamely rendezvényen.
Bár más arcok vesznek körül, a közösség még él, és van folytonosság. Kétségtelen, hogy a Magyar Ház vezetőire nagyobb teher nehezedik ma, mint évekkel ezelőtt, amikor még megoszlottak a feladatok.
Ebben a környezetben a karácsonyvárás számomra is igazi, meghitt ünnep volt.
A kivetített szöveget sokan énekelték velem, még a nehezebb, kevésbé ismert dallamokat is, hiszen több zenész is volt a résztvevők között.
Néhány egyesületi tag önzetlen segítsége nélkül természetesen ma sem szervezhetnének ilyen pompás rendezvényeket, mint ez a karácsonyi: megterítettek, tálaltak, mosogattak, takarítottak. S amíg zajlott a rendezgetés, Anikó még egy kis magyar matekórát is beékelt a tennivalók közé.
Hangulatos, házias, mégis étteremhez méltó volt a kiszolgálás, a teremben pedig minden generáció képviseltette magát, igazi karácsonyi hangulatban.
A Magyar Ház, mint ingatlan, felmérhetetlen jelentőségű: nagy szerepet játszik abban, hogy a lyoni magyar diaszpóra – minden nehézség ellenére – él és működik.
