A Birminghami Magyar Tanoda 2016. november 1-jén elektronikus levélben kereste meg a világban szétszórtan működő, külföldi magyar iskolákat, hogy csatlakozzanak egy szép kezdeményezéshez. Az ötletük szerint karácsonyi és újévi jókívánságokkal, apró ajándékokkal teli küldemények útján kapcsolódhat össze, ismerkedhetnek meg egymással az azonos helyzetben, csak éppen más országban lévő iskolák, és a magyar gyermekek sokasága. Az ötlethez lelkesen csatlakozott az Arany János Magyar Óvoda és Iskola apraja-nagyja.
A kiírás szerint vállaltuk egy olyan csoportkép elkészítését, amelyen az iskola székhelyéül szolgáló város neve valamilyen formában megjelenik, egy bemutatkozó levél megírását, továbbá képeslapok és kézzel készített karácsonyfadíszek küldését. A megvalósításból mindenki kivette a részét.
Először a csoportkép készült el, amelyhez a gyerekek New York kezdőbetűit, vagyis egy nagy N-t és Y-t megformázva ültek le szépen sorban, nagy türelemmel. Az összeszokott tanári csapatnak köszönhetően negyed óra sem kellett, minden tanuló a kijelölt helyen ült, és a fénykép elkészült. Ezt követte a diákok munkája. Míg az ovisok szebbnél, szebb képeslapokat alkottak, addig az iskolások levelet írtak, és karácsonyfadíszeket varázsoltak egyszerű színes papírokból, és szalvétákból. És nem csupán a végeredmény, a teljes folyamat szívmelengető volt. Miközben jártak a kis kezek, záporoztak a kérdések. „Hová küldjük a csomagot?” „Kik azok a gyerekek?” „Máshol is van magyar iskola?” „Miért élnek más országban magyar gyerekek?” „Mit tanulnak ott?” „Mi is fogunk kapni valamit?” „Honnan küldenek nekünk levelet?” és csak jöttek-jöttek egymás után.
A csomag összeállt. Borítékba került a fénykép, számos képeslap, szalvéta Mikulás, papírdísz, a gyerekek által kézzel megírt levél, és egy kifestőkönyv New York legérdekesebb látnivalóival. Már csak a postán volt a sor, hogy eljuttassa egészen Németországig, a Stuttgarti hétvégi Magyar Iskola karácsonyfája alá.
Az ünnepek elteltek, ismét elkezdődött a tanítás, és egyszer csak nagy örömben részesültünk. Megérkezett a nekünk küldött, alaposan megtömött boríték is, a véletlen sorsolásnak köszönhetően szintén Németországból, de egy másik magyar iskolából. Az izgatottság a decemberi készülődéshez volt hasonló. A csoportok külön-külön bontogatták a meglepetéseket, betűzgették ki a képeslapokat és tették fel a decemberihez hasonló kérdéseiket. „Honnan érkezett a csomag?” „Milyen gyerekek járnak oda?” „Hány évesek?” „Sokan vannak?” „Mit tanulnak?” „Milyen nyelven beszélnek?” „Meglátogatjuk majd őket?” és még lehetne sorolni.
Az ajándékok ugyanazzal a szeretettel készültek nekünk, mint amilyennel mi is részt vettünk az egész játékban. Volt közöttük apró, gondos öltésekkel varrt hóember a karácsonyfára, bemutatkozó levélkével és jókívánságokkal ellátott képeslap, papírból hajtogatott fenyőfa, illetve kedvesen mosolyogó gyerekeket ábrázoló csoportkép is. Így lett hirtelen újra karácsony egy hónappal az ünnepek után.
Köszönjük az ötletet a külföldi magyar iskola társunknak és várjuk a folytatást, hogy még több hasonló helyzetű, a világ egy távoli pontján élő gyermeket ismerhessenek meg ezáltal a New York-iak!
