Emberséggel, szeretettel
Mikor indult és mi volt az előzménye a Verőfény szavalóversenynek?
A szavalóverseny előzménye 1994-ben indult, amikor Wurst Erzsébet felvetette, hogy az iskolában ne csak tanuljanak a gyerekek, hanem jó lenne, ha meg is tudnák mutatni a szülőknek, hogy mit tanultak egy év alatt. Így került az akkori legelső szavalóverseny a tanév végére. 2008-ban adatott meg számomra a lehetőség, hogy nevet adjak a rendezvénynek. Akkor épp Áprily Lajos verseit olvastam. A ’verőfény’, amely költészetében többször fölbukkan és életörömet sugároz, akárcsak a Nap a földre, a természetre, nagyon megmaradt bennem, és eldöntöttem, hogy ez lesz a szavalóverseny neve. Mindenki elfogadta, egyetértett vele.
Miként szerveződött a Kárpát-medencei Verőfény?
Két évvel ezelőtt azon gondolkoztunk, hogy tágítani kellene a kört. Akkor jöttek először az innsbruckiak. Burgenland már bekapcsolódott a kezdeményezésbe korábban, mivel úgy éreztük, hogy az ausztriai magyarságot meg kell szólítani. Tavaly merült fel annak a gondolata, hogy az addig kialakított résztvevők körét tovább szélesítsük, és bevonjuk a Kárpát-medence magyarságát is.
Miért fontos a szavalóverseny itt, Bécsben, és mi a jelentősége annak a Kárpát-medence vonatkozásában? Mik a további tervek?
A magyar nyelv rendkívüli mértékben romlik. Az értelmiség körében is, a különböző szakmákban dolgozók körében is, illetve azok körében, akik Nyugaton élnek. Így az anyanyelvhasználat előbb-utóbb visszaszorul, és konyhanyelvvé válik. Jó lenne ezen túllépni. Az ifjúság szempontjából a szavalóverseny fontossága megkétszereződik, hiszen ők ’holnap’, azaz húsz-harminc év múlva is magyarul fognak beszélni; ha mi, tanárok, évtizedekben próbálunk meg gondolkodni, akkor a szép nyelvhasználatot, az igényes fogalmazást, a választékos kifejezésmódot kell átadnunk. A verseny tehát egy 4-6 hetes intenzív foglalkozást jelent az anyanyelvvel. Az élet részévé tett verstanulás az anyanyelvi művelés szerves alkotóeleme.
A teljesült vágy folytatása - álmaimban - a Kárpát-medencei Verőfény továbbéltetése, olyasformán, mint ahogy a Virtuózok is, a Röpülj, páva is egybefogja mesterséges határoktól függetlenül az összetartozó fiatalságot. Már idén is a két legjobb kárpátaljai diák érkezett hozzánk, a saját versenyük győztesei. Ezt szeretném általánossá tenni. Az idei versmondások is igazolták: a minőség megállja mindenhol a helyét. Ezért érdemes a fiataloknak valódi terepen lehetőséget adni tehetségük felmutatására.
Mi volt az idei év tematikája, és mi inspirálta a választást?
A Verőfény idei tematikáját az anyaság adta. Több dolog motiválta a téma kiválasztását. Az egyik Semmelweis Ignác születésének 200. évfordulója, akit az anyák megmentőjeként tisztelnek. Másodsorban 2018 a Külhoni Magyar Családok Éve is, ehhez is kívánt kapcsolódni a szavalóverseny. Harmadrészt gondoltunk szervezőként a magyar nemzet megmaradására, illetve otthonomban őrzök egy grafikát Bardócz Lajostól, amely egy anyát ábrázol gyermekével. Ez is inspirációként szolgált.
Milyen az itteni magyar gyermekek nyelvi helyzete? Milyen nehézségekkel kell szembenézni a magyar nyelv tanításakor?
Fontos lenne, hogy a magyar családok ápolják otthonaikban a magyar nyelvet. Meg kell említeni azonban azon szülők következetességét és áldozatvállalását, akik hetente időt szánnak arra, hogy gyermekeiket elvigyék magyar nyelvi órákra. A BMI abban segít, hogy nem csak magyart tanít, hanem az összetartó erőkre is figyelmeztet. Igyekszünk úgy összeállítani a magyar tananyagot, hogy legyen benne kitekintés a történelemre, a különböző Kárpát-medencei régiókra. A lényeg, hogy a gyerekeknek legyen fogalmuk arról, hogy egy komoly kultúrkörhöz tartoznak. Van arról visszajelzésünk, hogy olykor ennek a tudása megmutatkozik.
Mely pillanatot őrzi meg legszívesebben az idei szavalóversenyről?
Az a pillanat volt a legmegrendítőbb, amikor a hetvennél is több fiatal, akik soha nem találkoztak egymással, és felcsendült a két szó, „Tavaszi szél”, egységesen, tétovázás, dadogás nélkül énekelték: „vizet áraszt, virágom, virágom.” Ez az erő, ami közös bennünk, ez engem mindig meghat. A másik pillanat az volt, amikor a versmondás után felhívott engem egy édesanya megköszönve, hogy minőséget nyújtottunk. Emberi minőséget. Nem mennyiségben voltunk nagyok, hanem szeretetben és emberségben. Ennél többet, ennél szebbet, mi, mint iskola, nem kaphattunk volna válaszul.
