Gyerekkorunk egyik meghatározó és biztos pontja volt a vasárnapi családi templomba menés. Hétfőtől szombatig mindenki elmerül a mindennapok feladataiban, felelősségeiben és körforgásában. Vasárnap azonban mégis más. Együtt vagyunk. Elkészülünk. Anya vagy nagymama megfőzi a vasárnapi ebédhez a levest, felvesszük a „templomi ruhát”, és elindulunk. Ez a ritmus gyerekkorunk szilárd pilléreit alkotja.
Texas egy tradicionális, erős keresztény gyökerekkel rendelkező állam, ahol az ott élők többsége aktívan megéli és gyakorolja hitét különböző felekezeteken keresztül. Mindig is értékesnek tartottam látni, hogy ki hogyan éli meg a hitét, és hogyan formálja az egész életét körülötte. Texasban lehetőségem volt több különböző felekezet közösségébe is betekintést nyerni. Családok hívtak meg otthonaikba, majd legszemélyesebb közegükbe is: a gyülekezetükbe, ahol Istennel kapcsolódnak. Sok országot bejárva talán sehol nem éreztem ennyire erősen a közösség erejét, a hit mindennapi jelenlétét, a szeretetet és a befogadást, mint itt.
Az emberek büszkén vállalják hitüket. Teljesen természetes és elfogadott a vallási szimbólumok használata: „Jesus Loves You”, „God Bless Texas” vagy „God is Great” feliratokkal találkozhatunk autókon, pólókon vagy akár házak falán is. Sőt, szinte minden bevásárlóközpontban külön keresztény részleg is található; tele pólókkal, keresztekkel, kulcstartókkal, bögrékkel és más, hithez kapcsolódó tárgyakkal. A déli államokra jellemző kifejezéssel is gyakran találkozhatunk, a „(God) Bless your heart”, amely első hallásra kedvesnek tűnik, de sokszor finom utalás arra, hogy valaki naiv vagy túlságosan jóhiszemű. A hit itt valóban a kultúra szerves része.
Cowboy Church (Templom): amikor a hit és a western életérzés találkozik
A sokféle felekezet mellett létezik egy igazán különleges, Texasra jellemző közösség: a Cowboy Church. Lehetőségem volt ellátogatni a Dallas–Fort Worth térség egyik ilyen gyülekezetébe, a Cowboy Church of Tarrant County kampuszára.
Már a gondolat is kérdéseket vet fel:
Milyen egy cowboy templom? Tényleg cowboyok járnak oda? Miben más, mint egy hagyományos gyülekezet?
A mottójuk így hangzik: „Real people. Western culture.”, vagyis „Igazi emberek. Nyugati kultúra.” Teológiai szempontból a klasszikus keresztény alapokon állnak: hisznek a Szentháromságban, Atyában, Fiúban és Szentlélekben, a Biblia elsődlegességében, valamint abban, hogy a keresztség a hit nyilvános megvallása. A teljes alámerítéses keresztséget a belső hit külső kifejeződésének tekintik. A hívek alámerítése vadnyugati kultúrához híven egy igazi állatitatóban történik.
Már az odavezető út is különleges élmény. A várostól távolabb, egy tágas ranch-en található a gyülekezet. Tanyavilág-életérzés. A nagy vaskapu jelzi a bejáratot, amelyet western hangulatú díszítések fogadnak. A hatalmas, nyitott területen a főépület mellett lovaspálya, tűzrakóhely és kisebb faépületek sorakoznak. És persze ott a hatalmas parkoló, tele terepjárókkal, amelyek szintén a texasi életérzés szimbólumai. A templom maga egy egyszerű, hangárszerű faépület. Nincsenek magas tornyok vagy díszes üvegablakok, mégis meleg, befogadó és őszinte légkör fogad.
Mit visel egy „templomba menő cowboy”?
Míg sok helyen az elegáns „church clothes” (templomi ruha) a megszokott, itt a viselet teljesen más: cowboycsizma, farmer, ing és természetesen kalap. A családoknál már a legkisebb gyerekeken is megjelenik ez az öltözet. Az alkalom élőzenével kezdődik, ahol egy zenekar játszik, és a gyülekezet együtt énekel. A cowboykalapok végig fenn maradnak, egészen az imáig, amikor tiszteletből mindenki leveszi. Az alkalom után a közösségi élet folytatódik. A résztvevőknek lehetősége nyílik lovaglásra, a lasszózás tanulására, sőt a tapasztaltabbak különféle lovas trükköket is gyakorolnak.
Üzenet a szószékről
Azon a vasárnapon a pásztor arról beszélt, hogy a cowboy identitás nem csupán egy életstílus, hanem eszköz is lehet a hit megélésében. Arra bátorította a gyülekezetet, hogy ezt a „vagány” cowboy képet használják arra, hogy mások felé is közvetítsék hitüket. Hangsúlyozta: a cowboyok mindig is istenhívő emberek voltak, és a cowboy identitás gyökere is a kereszténységben található. Nemcsak a lasszózás vagy a lovaglás lehet „menő”, hanem a hit megélése is ugyanúgy része ennek az életformának.
Egy otthonról hozott gondolat:
„Az imádkozó ember olyan dolgokat él meg, amit más nem.” Aki nem él imádságos életet, ugyanúgy felkel, dolgozik, lefekszik, de közben lemarad a csodákról. A világ különböző pontjain a keresztények másként élik meg hitüket. Más templomokba járunk, más énekeket éneklünk, más öltözetben jelenünk meg. De egy valami nem változik: az imádkozó ember nap mint nap csodákat él meg... Ennek részese lenni áldás a világ minden pontján.
