A 70. Frankfurti Könyvvásár magyar standjánál – első rész

/ Juhász Gergely /
juhasz.gergely képe
Több mint 7100 kiállító 170 000 négyzetméternyi területen, a világ legnagyobb könyvvásárán. Milyen szervezői munkával jár a magyar irodalom és kultúra népszerűsítése nemzetközi színtéren? Hogyan készültek a magyarok idén? Kétrészes interjúsorozatunkban ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk. Első beszélgetőpartnerem Dr. B. Szabó Dezső, a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet igazgatója volt.
A magyar standSzórólapok az idei programokrólProgramok és könyvek a magyar standnálDr. B. Szabó Dezső intézetigazgató (j.), Füssenhäuser Terézia kultúrreferens (k.), és Thomas Zehender könyvkiadó (b.)  ©danube books-Verlag

Igazgató úr, mekkora az igény a magyar irodalomra? Egyáltalán, mekkora az érdeklődés a magyar kultúra iránt?

Alapvetően van érdeklődés a magyar irodalom iránt, és ez nyilván köszönhető azoknak a szerzőknek, akik az elmúlt 15-20-25 évben a német piacon nevet szereztek neki. Az olyan húzónevek, mint Kertész, Esterházy vagy Nádas megnyitották az ajtót a következőknek. Ha a mostani írókat nézzük, mindig vannak közöttük olyanok, akik azért kapnak lehetőséget, mert a német kiadók, amelyek korábban csak az említett neveket adták ki, most másokat is ki akarnak adni. Nyilvánvaló, hogy a magyar irodalom iránt akkor lehet érdeklődés, ha az németül vagy egyéb európai nyelven megvan. Ez a német kiadók közreműködésével érhető el, és alapfeltétele az irodalmi nyilvánosságba és a kánonba való bekerülésnek. Rajtuk kívül fontos szerepe volt itt Frankfurtban az 1999-es díszvendégségnek: akkortól robbant be Márai Németországban, és aztán 18 nyelvre villámgyorsan le is fordították. A német könyvpiacnak tehát van egy ugródeszka szerepe is. Az érdeklődés felkeltése szempontjából további fontos tényező, hogy az adott írónak mennyire sikerül rátapintania a korszellemre, és azokra az aktuális problémákra, kérdésekre, folyamatokra, amelyek a társadalmat foglalkoztatják. Ez több magyar szerzőnek rendre sikerül is, sőt egyesek még népszerűbbek itt, mint otthon.

Mit lehet tudni magukról az érdeklődőkről? Kik ők, és mi iránt érdeklődnek?

A hivatásos érdeklődők maguk a könyvkiadók, amelyek közül többnek is külön a kelet-közép-európai régióra specializálódott szerkesztője van, és ezeket a piacokat figyeli. Az első két napon csak a könyvkiadók tárgyalnak egymással, adnak-vesznek. Azt azért ne felejtsük el, hogy Frankfurt elsősorban könyves vásár, nem kizárólag irodalmi. A vásárlói preferenciákról az MKKE-s (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése) kollégákat kellene megkérdezni, hogy ők mit tapasztalnak, mire harapnak jobban a vevők: szépirodalomra vagy tényirodalomra. Általánosságban azért elmondható, hogy az iránt van érdeklődés, amiben Magyarország hagyományosan erős. Ilyen például a magyar ifjúsági és gyermekirodalom. Egyrészt azért, mert egy nagy múltú és minőségi illusztrációs művészbázis van mögötte, másrészt azért, mert kiváló gyerekíróink vannak. 

Hogyan próbálják megszólítani a német közönséget itt a magyar standon?

Egyrészt idén megpróbáltunk a korábbinál igényesebb szórólapokat készíteni a programjainkról. Ezeket nemcsak itt, hanem mindenhol elterítettük, ahol irodalmi színpad van. Olyan helyekre is, ahol mi nem vagyunk jelen, reménykedve abban, hogy az irodalomkedvelő elveszi, nézegeti, és kedvet kap valamelyik magyar vonatkozású program meglátogatására is. Másrészt hirdettük magunkat az elektronikus és a nyomtatott médiában is, a mi intézetünk saját programfelületein, és természetesen a szóhagyománynak is nagy szerepe van: elmegyünk a kiadókhoz, és korábban el is küldjük nekik a digitális meghívókat.

Itt a magyar standon több szervezetnek a logóját is látom: a Balassi Intézetét, a Publishing Hungary-ét, két magyar minisztériumét és az MKKE logóját is. Ki hogyan vett részt a szervezésben és a magyar stand létrejöttében?

Alapvetően a magyar standot a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése működteti, de a dolog azért összetett. A Publishing Hungary olyan program, amelyet 2012-ben az EMMI, az akkori Balassi Intézet és az akkori kulturális államtitkár talált ki, hogy a külföldi könyvvásárokra eljussanak idegen nyelven megjelent magyar könyvek. A standot támogatja a kulturális tárca, nem is kis mértékben. Itt volt tegnap és tegnapelőtt is Fekete államtitkár úr, és gondos gazdaként – nagyon helyesen – meg is nézte, hogy mire adta a pénzt, emellett észrevételeket is megfogalmazott. Ezen kívül ugye a KKM a gazdája a Balassi Intézetnek, de magát a standot is támogatta. A KKM emellett az irodalmi programokat is támogatta: ahhoz is kell pénz, hogy a magyar írók kiutazzanak, kell moderátor, tolmács, helypénzt kell fizetni, az idősávot meg kell fizetni – ezt mind a Külügyminisztérium támogatta. Ha az EMMI-re gondolok, akkor ők nemcsak a stand létrejöttét támogatták, hanem – biztos látta kint, hogy a képernyőkön folyamatosan láthatóak kevésbé ismert fiatal magyar írók – ez megint az ő hozzájárulásuk volt: az államtitkár úr kérésére kerültek ki ezek a képernyők. A külügyeseknek emellett van egy kiadványa, amely úgynevezett szemelvényfordításokat tartalmaz. Egy jó szemű külföldi irodalmi szerkesztőnek ez elég lehet arra, hogy megállapítsa, hogy egy-egy feltörekvő magyar íróban lát-e fantáziát. Majd meglátjuk, hogy működik, én azt gondolom, hogy ez egy jó kísérlet.

Jövő márciusban rendezik a Lipcsei Könyvvásárt, ami a frankfurti után Németország második legnagyobb könyvvására. Az előző években az ottani magyar stand szervezési feladataiért a Collegium Hungaricum Berlin (CHB) volt felelős. Szoktak tapasztalatot cserélni a berlini CHB-vel szervezési ügyekben? Tudják egymást támogatni?

A földrajzi közelség miatt mi Frankfurtért felelünk, ők pedig Lipcséért, valóban. Nemcsak hogy Berlinnel, hanem Béccsel is együtt szeretnénk működni. A német nyelvterületnek azért össze kellene dolgoznia, ez eddig különböző okok miatt nem működött az elmúlt években. Most szerencsére mindkét helyen olyan vezető van, aki szintén nyitott az együttműködésre. Úgy is volt, hogy kijön a két kolléga, hogy itt a könyvvásáron beszélgessünk, többek között az intézeti munka összehangolásáról. Sajnos nem tudtak eljönni, de erre a beszélgetésre a jövőben sort fogunk keríteni. Velük a nyelvterületi közös vonal miatt fontos az együttműködés, én ugyanakkor a jövő hónapban utazom Párizsba, és odautazik a brüsszeli kolléganő is, és velük is megpróbálunk összedolgozni.

Ha csak három könyvet ajánlhatna a magyar stand idei felhozatalából, melyik lenne az a három?

Húha… Nem szeretnék felszínes vagy meggondolatlan választ adni, ezért erre a kérdésre inkább nem válaszolnék.

*

Sorozatunk második részében Balogh Ákos Gergellyel, a Reakció Kiadó igazgatójával beszélgetünk.