Február számomra az érkezés és a felkészülés hónapja volt itt Sydneyben, a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében. Frissen érkezett fiatalként az egyik legfontosabb feladatom az volt, hogy alaposan felkészüljek a magyar iskolában való tanításra. Az Államtitkárságon kapott könyvekből és segédanyagokból készítettem óravázlatokat, jegyzeteket, és igyekeztem átgondolni, hogyan tudnám a tananyagot élményszerűvé tenni. Gyerekekkel foglalkozni elsőre egyszerűnek tűnhet, de aki csinálta már, vagy van a gyerekekkel valamennyi tapasztalata az jól tudja, hogy komoly figyelmet és tudatosságot igényel. Különösen egy olyan közegben, ahol a magyar nyelv és kultúra megőrzése kiemelt jelentőségű. Ami számomra nagyon fontos volt a felkészülés során, hogy a gyerekek ne teherként vagy kötelezettségként éljék meg a magyar nyelv és kultúra tanulást, hanem örömteli tevékenységként, amelyhez táborokon és hétvégi alkalmakon kívül is szívesen kapcsolódnak, mert élvezik az órákat, a feladatokat.
A hónap egyik legmeghatározóbb élménye az első bibliaóra volt Péterfy Kund mentorommal. Ellátogattunk a helyi Szent Erzsébet Idősek Otthona intézménybe, ahol már tíz perccel a kezdés előtt többen is vártak bennünket. Megható volt látni ezt a várakozást és nyitottságot. Az alkalom körülbelül egy órán át tartott, ahol nemcsak a Bibliából olvastunk fel, hanem több éneket is közösen elénekeltünk Kund vezetésével. Nagyon jó volt látni milyen tapasztaltan vezette az eseményt, ugyanis mindig annak az illetőnek kedves nótáját választotta, aki éppen fáradni kezdett, így folyamatosan fent tudta tartani a figyelmet és a közös jelenlét erejét. Az énekeket minden alkalommal egy-egy személyes, kedves történet vezette be, ami nemcsak szép hagyomány, hanem a figyelem megtartásának is különleges eszköze volt. Énekek után pedig felolvasott a Bibliából, ami aztán értelmezett, bevonva az ott lévőket, ki mit gondol, illetve kérdésekkel is ellátva az ott levőket, ezzel interaktívvá téve az eseményt.
A bibliaóra után hosszasan beszélgettünk az ott élőkkel. Bár januárban fel lettünk készítve mindannyian az ilyen helyzetekre, mégis nehéz volt nem elérzékenyülni bizonyos pillanatokban. Különösen megérintett egy idős néni története, aki habár 1947-ben emigrált a szüleivel, és ő már itt alapított családot és itt élnek a gyermekei, mégis mélyen és hűségesen ápolja a magyar hagyományokat. Ezek a beszélgetések megerősítettek abban, hogy valódi értelme van annak, amit itt végzünk. Összességében ez a hónap a tanulásról, a kapcsolódásról és az első mély élményekről szólt számomra Sydneyben.
