A farsangi mulatságokhoz olyan néphagyományok kapcsolódnak, amelyek segítenek elűzni a telet, hogy a tavasz minél előbb megérkezhessen. A népi hiedelmek szerint ugyanis a télre, mint gonoszra tekintettek. Hiszen régen a hidegek, a fagyok, akár éhínséghez, és betegségekhez is vezethettek. Elterjedtté vált az ijesztő jelmezek viselése, és a hangoskodás, zajongás, mert ezekről úgy gondolták képes elűzni a gonoszt, vagyis a telet.
Nemzetközileg az egyik legismertebb, farsanggal kapcsolatos magyar hagyomány a busójárás, amikor bundás, nehéz ruhákba öltözött, famaszkot viselő emberek, zajos felvonulást rendeznek a városban, és máglyát gyújtanak este, hogy elűzzék a hideget, és a sötétséget.
Mára már ezek a hagyományok csupán egyszerűsített formában élnek tovább. Hiszen hála világunk fejlődésének ma már nem kell a télre gonoszként, elűzendő szörnyetegként tekintenünk. De szerencsére a farsang megmaradt. Csak most már egy sokkal kellemesebb, boldogabb, színes, hangos, kedves kis mulatsággá vált, amit minden évben alig várnak a gyerekek. És már hetekkel előre gondolkodnak jelmezeiken, játékaikon.
Nem volt ez máshogy Southamptonban sem, ahol a hétvégén a gyerekek legnagyobb örömére idén is megrendezték a farsangi bált.
A családok megérkezésekor a jó hangulatot megalapozták a Pilvax Kávéház asztalai és idei ajánlatai, ahol a szülők és gyerekek igazi magyaros finomságokat kóstolhattak a retro szendvicstől a körözöttes szendvicsen át a fasírtos zsemléig. Ez utóbbit volt szerencsém megkóstolni. És elárulhatom, nagyon-nagyon finom volt.
A mulatságban a sort egy ötletes csapatjáték kezdte. A gyerekek, és a szülők korosztályokra, és két színű csapatra osztva mérhették össze tudásukat a Szerencsekerékben, az Activity játékban, ping-pong amőbában, és magyaros kvízben. A fő téma természetesen mindenhol a Kárpát-medence volt, és minden, ami vele kapcsolatos.
A jelmezek többségét is a Kárpát-medence kultúrája inspirálta. Amit a készítők, és a lelkes jelmezviselők a következő nagy programon, a jelmezbemutatón tehettek szemlére, mesélhettek róla kicsit, vagy mutathattak be apró előadást, dalt, verset. A teljesség igénye nélkül felsorolva, láthattunk Rubik kockákat, a „Magyar népmesék” főcímdalát, Pöttyös Túró Rudit, és légi utaskísérőket a Malév szolgálatából. Néhány produkció igazán felejthetetlen volt. A "Béla vagyok" előadás ugyanúgy napokig dallamtapadást okozhatott a nézőknek, mint a Malév légi utaskísérőinek előadásakor felzendülő "Reptér" című klasszikus.
Természetesen ez az alkalom sem telhetett el a "Csillagszeműek Anglia" nagyszerű táncháza nélkül. Itt most végre kicsik és nagyok együtt, sokan, hangosan és teljes szívvel, és lélekkel táncolhattak Paládi-Kovács Krisztina vezetésével. A hangulat csodás volt, a kifáradás pedig garantált, de ez az a jó fajta fáradtság, mikor az ember tudja, hogy valami igazán jóban vett részt.
Ezután még volt diszkó, a kihagyhatatlan limbóval. De azt hiszem a Southamptoni Magyar Iskola farsangján talán ez volt az a pont, ahol már nem volt szükségünk a tél elűzésére. Olyan zajos, hangos, nevetésekkel és beszélgetésekkel teli mulatság volt ez, hogy úgy gondolom a tél már az elején úgy dönthetett, hogy inkább messzire szalad.
Remélem mindenki számára felejthetetlen élmény volt! A gyerekek majd felnőttként bizonyára boldogan, és hálásan tekintenek vissza az ilyen nagy közösségi programokra, amelyek élmények, igazi, együtt átélt események segítségével mutatták meg nekik, hogy milyen is magyarnak lenni, egy magyar közösség részének lenni. Köszönjük a szervezőknek, akik beletették szívüket, lelküket. Tökéletes volt!
