Megöregedni, majd az anyaországtól távol, egy nyugdíjas otthon falai között élni számos kihívást hordoz magában. A melbourne-i Árpád Öregek Otthona azonban olyan intézmény, amely nemcsak ellátást, hanem magyar nyelvű, kulturálisan is ismerős közeget biztosít az idősebb generáció számára. Wantirna városrészben található otthonuk több évtizedes múltra tekint vissza, és jelenleg is több mint félszáz magyar idős ember számára nyújt bentlakásos ellátást.
Az intézmény mindennapjait tudatosan áthatja a magyar kultúra: a konyhán magyaros ételek készülnek, a lakók rendszeresen részt vehetnek nemzeti ünnepekhez kapcsolódó megemlékezéseken, nótanapokon és egyéb közösségi programokon. A kulturális események szervezésén külön programszervező csoport dolgozik, hogy a bentlakók számára az anyanyelv és a közös emlékezet továbbra is a mindennapok része maradjon.
Ebben a közegben mutatkozott be az a mozgatható molinókiállítás is, amely a magyar–ausztrál történelem egy meghatározó fejezetét, a 20. századi kivándorlás élményét és tapasztalatait dolgozza fel. A tárlat interaktív beszélgetéssel kísérve adott lehetőséget arra, hogy az idősebb generáció tagjai saját életútjuk tükrében idézzék fel az Ausztráliába vezető út nehézségeit és az új hazában való beilleszkedés élményeit.
Bonegilláról és a kiállításról
A Bonegilla Bevándorló és Képző Központ huszonnégy éves működése során több mint háromszázezer bevándorló számára jelentette az „első ausztráliai élményt”. Az Új-Dél-Wales és Victoria határán fekvő létesítmény 1947 és 1971 között az ausztrál bevándorláspolitika egyik kulcsfontosságú helyszíne volt. A táborban mintegy tizenötezer magyar, valamint Jugoszláviából érkezett magyar nemzetiségű bevándorló töltött el néhány hetet vagy akár több hónapot.
A Remembering Bonegilla – Emlékek Bonegilláról című, kétnyelvű molinókiállítás frissen rögzített életútinterjúkra építve mutatja be az Ausztráliába irányuló magyar kivándorlás történetét. A tárlat különös hangsúlyt fektet az 1956-os forradalmat követő időszakra, amikor jelentős számú magyar érkezett az országba a bonegillai menekülttáboron keresztül.
Fogadtatás és közös emlékezés
A kiállítást és az azt kísérő beszélgetést az Árpád Öregek Otthonának lakói rendkívül pozitívan fogadták. Sokak számára különösen megható élményt jelentett, hogy saját történeteik, valamint egykori rokonok és ismerősök alakjai elevenedtek meg a molinók és az elhangzó visszaemlékezések révén. A program során nyitott, őszinte beszélgetés bontakozott ki, amelyben a résztvevők megoszthatták a kivándorlással, a beilleszkedéssel és az ausztráliai élet kezdeti nehézségeivel kapcsolatos tapasztalataikat. A közös emlékezés nemcsak múltidézés volt, hanem valódi közösségi élmény is: egy gazdag, egymást erősítő párbeszéd, amelyben az egyéni életutak kollektív történetté álltak össze.
