Az iskolának tavaly helyszínt biztosító templomban rendezték meg a programot. A tágas, világos terem szélén a büféasztalon mindenféle finomsággal kedveskedtek egymásnak a vendégek. Volt házi pogácsa, franciasaláta, mákos sütemény, répacsíkok a zöldségek kedvelőinek és igazi autentikus táncházi zsírosdeszka is.
A táncház az aprók báljával, vagyis a gyerektáncházzal indult, ahol két részben alaplépésekkel, ritmusgyakorlatokkal és népi játékokkal ismerkedhettek meg a gyerekek. Az iskola „varázsdobozából” előkerültek a kékfestő szoknyák, a kislányok boldogan bújtak bele, hogy aztán átszellemülve pörögjenek benne bő egy órán át. Volt, aki eleinte félénkebb volt, de végül sikongatva, kacagva táncolt minden gyerek. A szülők is beálltak, nagyokat nevettek az ugrálósabb táncok alatt, mondván, felér egy fitneszórával.
A felnőtteket így nem volt nehéz táncba vinni, mindenki várta a szünet után a folytatást, ahol a moldvai táncok egyszerűbb lépéseitől a bonyolultabbakig mindenre sor került. Csobánka Petra a közösséghez mérten alakított a programon, és a végén még egy ráadás tánc is volt.
Kipirult arcok, csillogó szemek, rengeteg mosoly. A legnagyobb öröm, hogy nem csupán szorosan az iskola közösségéhez tartozó corki magyarok jöttek el, sokan érezték fontosnak ezt a szombat délutánt. Corkiak, middletoniak, carrigaline-iek, dubliniak, szülők, ismerősök, barátok, idegenek, fiatalok és idősebbek, akik számára ugyanaz az érték fogalmazódott meg: az együtt töltött minőségi idő öröme nem múlhat a távolságon.
