A tábor október 28-án, hétfőn nyitotta meg kapuit. Miután fogadtuk a családokat és mindenki regisztrált, zászlófelvonással és a Magyar Himnusz eléneklésével kezdtük meg a hetet. Uzsonna következett, majd a gyerekek szintfelmérőn mutathatták meg magyar tudásukat. A délután folyamán Esze Tamás is bemutatkozott, és kuruc módra köszöntötte a gyerekeket. Vacsora, majd tábortűz, ahol megtudhattuk, mit jelentett Rákóczi korában nemesnek, illetve jobbágynak lenni. A tűz alatt sok új népdallal és játékkal megismerkedtünk. A szeretetkör után visszabotorkáltunk a sötétben szobáinkhoz, hogy kipihenjük magunkat a következő hosszú nap előtt.
Kedden 7:00-kor szólalt meg az ébresztő „kakas” hangja, ez figyelmeztetett minket, hogy el ne késsünk a reggeli tornáról, különben lesz „Na de ilyet, ce-ce-ce!”. Zászlófelvonás, reggeli, majd kezdődtek a délelőtti foglalkozások, melyek a héten minden délelőtt kétszer másfél órából álltak. A legkisebbek várakat és bunkereket építettek, és a várakról várakra szállva ismerték meg Rákóczi korszakát. A középső csoport Rákóczi élettörténetén keresztül szemlélte e történelmi időszakunkat, míg a legnagyobbak egy Rákóczi-társasjáték kitalálására vállalkoztak, ehhez egész héten gyűjtötték a társasjáték-ötleteket. Délutánonként forgószínpad következett, ahol a csoportok különböző különleges foglalkozásokon vehettek részt: aktiviti (lövészet, íjászat), drámapedagógia, néptánc és cserkészet.
És vajon mire is volt elég a délutáni csoportonként kétszer másfél óra cserkészet? Igyekeztünk az életben is igen hasznos, gyakorlati cserkésztudást átadni. Így a tábor végére a gyerekek megtanulhattak kötözni: az egészen egyszerű csomóktól (egyszerű kettős, sváb hurok) a kicsit bonyolultabbakig (szorító nyolcas) a legbátrabbak pedig a fára mászást is kipróbálhatták. Gyakoroltuk a tűzrakást, amit ezúttal egy plusz motivációs tényezővel spékeltünk meg: a tüzek fölé spárgát feszítettünk ki, melyen vaníliás karikák lógtak – így azon csapatok, akik nagy tüzet raktak és elégették a spárgát, finom falatokban részesülhettek. Megtanultuk olvasni a térképet, megismertük a fontosabb térképjeleket, és megjegyeztük, hogyan lehet többek között az analóg órával meghatározni az északi irányt. Ahhoz azonban, hogy Rákóczi számíthasson ránk, kémekké is ki kellett képeznünk magunkat. Először a titkosírást vegyítettük az idegen nyelv ismeretével: felfedeztük a rovásírás rejtelmeit a XIV. Lajostól kapott levél segítségével. Végül egy megfigyelési terepgyakorlaton is remekül helyt álltunk.
A tábor során minden este különböző tábortüzeken vettünk részt: hol a nemes – jobbágy közötti különbségekről tanultunk, hol egy kuruc – labanc Rómeó és Júlia történeten szórakoztunk. Voltak esték, mikor boszorkányok költöztek az erdőbe, és töklámpások jelezték az utat számunkra, megint máskor Rákóczi kuruc hadsereget toborzott és mindazok, akik kiállták az öt érzékszerv próbát (hallás, látás, ízlelés, szaglás, tapintás) egy meseerdő keretein belül, menlevelet kaptak a fejedelemtől.
A napokat szép keretbe zárta a reggeli zászlófelvonás, és az esti zászlólevonás, melyek esetén gyakran hangzott el a magyar és a székely Himnusz. Azonban nem csak a napoknak, hanem a teljes tábornak szép keretet adott ezen cserkész szokásunk. Így miután péntek este kikiáltottuk Rákóczit fejedelemnek, és az országgyűlés megszavazta a közteherviselést, valamint szombaton bemutattuk szüleinknek, milyen sok mindent megtanultunk a hat nap alatt, zászlólevonással köszöntünk el újdonsült barátainktól, tanárainktól, bízva abban, hogy mielőbb megrendezik a Második Angliai Diaszpóra Iskolatábort, ahova biztosan ellátogatunk majd.
