Június 4-én és 5-én egy-egy esemény keretein belül emlékezett meg Edmonton magyarsága a 106 évvel ezelőtti békediktátum tragédiájára. A magyar történelem egyik legszomorúbb napjának évfordulóján koszorúzással róttuk le tiszteletünket, míg másnap egy verskoncertet szerveztünk a Magyar Házban.
Az Ismerős Arcok ismerős szavai kiválóan leírják a szétszakított Magyarország és a határon túlra került magyarság gondolatait. A Kárpát-medencétől 8000 kilométerre, a párszáz fős edmontoni közösségben sincs ez másképp, hiszen közülük sokan a szórványból hagyták el az óhazát, és érkeztek Kanada földjére.
„Magyar az, akinek fáj Trianon” – tartja a mondás, s tényleg van benne igazság, hiszen az 1920. június 4-én aláírt szerződésben egyoldalúan, a magyar fél meghallgatása nélkül döntöttek több millió honfitársunk határon túlra kerüléséről és az ország kétharmadának elcsatolásáról. A dokumentum inkább volt diktátum, mintsem béke, nem véletlen, hogy a magyar közbeszéd is e két szó együttesét használja az eseményre.
Edmontonban a történések 106. évfordulójára a Szent Imre-templom előtt koszorúzással emlékeztünk. Beszédet mondott Berkes Zoltán, a Corvin Történeti Társaság elnöke, míg Matthew atya imájában kérte a szétszakított magyarság összetartását és békében élését. Parti Margit Juhász Gyula Trianon című versét szavalta el. Az Összetartozás fájára – amely a közös tőről fakadást, szerteágazó ágaival pedig a diaszpóra magyarságát jelképezi – elhelyeztük a nemzeti színű szalagot.
Június 5-én Lutter Imre József Attila- és Radnóti-díjas költő, versmondó és Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerző volt a vendégünk a Magyar Házban. A két művész nyugat-kanadai turnéja során látogatott hozzánk, verskoncertjük pedig a Hazám címet kapta. Az estnek az összetartoz
