Március hónapja számomra és a Sydney Magyar Iskola közösség számára is elsősorban a nemzeti ünnepre való készülődés jegyében telt. A Körösi Csoma Program keretében működő magyar iskolában aktív részese lehettem annak a közös munkának, amely során a gyerekek és tanárok együtt készülődtek a március 15-i megemlékezésre.
A felkészülés során a gyerekek verseket és dalokat tanultak, amelyek segítségével közelebb kerültek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeihez és üzenetéhez. Az iskolai foglalkozások azonban ennél jóval sokszínűbbek voltak: a tanulás mellett kézműves tevékenységekkel is készültünk az ünnepre. A gyerekek saját kezűleg készítettek csákókat és tulipánokat, amelyek nemcsak az ünnepi műsort tették színesebbé, hanem élményszerűvé is formálták a felkészülés folyamatát. A pedagógusok rövid idő alatt, nagy odafigyeléssel és lelkesedéssel állították össze a megemlékező műsort, amelynek létrejöttében magam is közreműködtem.
Különösen meghatározó élmény volt látni, hogy a gyerekek már egészen fiatal korban tisztában vannak az ünnep jelentőségével. A diaszpórában élve talán erősen jelenik meg ez a tudatosság, hiszen ezeknek az értékeknek a megőrzése és továbbadása itt közös felelősségünk. A nemzeti ünnepeknek közösségformáló erejük van a diaszpórában élők számára.
Az ünnepség istentisztelettel vette kezdetét, ezt követően az ünnepi műsorra került sor Glendenningi Délvidéki Magyar Klubban, ahol közösségként együtt emlékeztünk meg nemzeti ünnepünkről.
Lehetőségünk nyílt Canberrába is ellátogatni, ahol a magyar nagykövetségen tartott március 15-i ünnepségen vettünk részt. Csenger-Zalán Zsolt nagykövet úr és Mátrai Marta az Országgyűlés háznagy asszony is, ünnepi beszédet mondtak, amelyekben hangsúlyosan megjelent a diaszpóra közösségek szerepe és a nemzeti értékek ápolásának fontossága. Külön élmény volt számomra megtapasztalni március 15-ét ilyen messze a hazától, mégis lélekben közel.
