Idén 50. alkalommal rendezték meg a Pontozó Versenyt, amelynek ezúttal Cleveland adott otthont. A rangos esemény évtizedek óta lehetőséget biztosít az észak-amerikai ,főként keleti parti magyar néptánccsoportok számára a bemutatkozásra, találkozásra és szakmai kapcsolatok építésére. A háromnapos rendezvényt a Clevelandi Cserkész Regős Csoport szervezte, ahová fellépők érkeztek többek között Montréalból, Torontóból, Hamiltonból, Kitchenerből, New Jerseyből és New Brunswickból is.
Ahogy tavaly, úgy idén is két együttesünkkel neveztünk a megmérettetésre, ahol nemcsak csoportos koreográfiákkal, hanem szólista produkciókkal is képviseltük közösségeinket. A hamiltoni Rozmaring Néptáncegyüttes három csoportos és négy szólista produkcióval lépett színpadra, míg a torontói Kodály Együttes egy csoportos és három szólista produkcióval mutatkozott be.
Pénteken a délutáni órákban érkeztünk meg Clevelandbe. A regisztrációt követően már részt is vehettünk az első esti nyitó táncházban. Nagyszerű érzés volt újra találkozni régi barátokkal, kollégákkal és ismerősökkel. Az esti közös tánc remekül megalapozta a hétvége hangulatát, azonban a másnapi versenyre való tekintettel táncosainkat időben nyugovóra küldtük. Szombaton korán indult a nap: már reggel 8 órakor elfoglaltuk öltözőinket, és megkezdtük a készülődést a színpadbejárásra. Csapataink és szólistáink élőzenei kíséret mellett gyakorolhatták
Elsőként a szólista produkciók mutatkoztak be korosztályok szerint, ezt követték a csoportos koreográfiák. A zsűri és a közönség közel 30 szólista produkciót és 12 csoportos előadást láthatott. A talpalávalót Magyar Kálmán és a Gyanta Banda szolgáltatta.
Táncosaink fergeteges hangulatot varázsoltak a színpadra, olykor még minket, oktatókat is meglepve azzal, milyen természetességgel és örömmel élik meg a színpadi pillanatokat. Felemelő érzés volt látni szerepléseiket és azt az odaadást, amellyel a magyar néptáncot képviselték.
A fellépéseket követően kezdetét vette az eredményhirdetés, majd az esti táncház. Mindkét együttesünk kiemelt arany minősítésben részesült, szólistáink pedig bronz, ezüst, arany és kiemelt arany minősítéseket szereztek. Emellett számos különdíjat is bezsebelhettünk, többek között a „Szívvel-lélekkel”, a „Legstílusosabb összhatás”, a „Legösszetartóbb csoport” "Legbátrabb tehetség" , "Legkiválóbb fiútáncos" és a „Legjobb csapatmunka” elismeréseket.
Szívet melengető pillanat volt hallani, ahogy újra és újra táncosaink és csoportjaink nevét szólították a színpadra. Megható és felemelő érzés volt megtapasztalni azt az elismerést, amellyel a zsűri jutalmazta munkájukat és tehetségüket.
Az örömöt az esti táncházban ünnepeltük meg, amelynek vezetésében oktatótársammal mi is aktívan részt vettünk. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt igyekeztünk olyan táncokat tanítani és muzsikát biztosítani, amelyek tovább emelték az este hangulatát.
Vasárnap délelőtt a Hungarian Folklife Association szervezésében vezetői találkozóra került sor, ahol az észak-amerikai magyar néptáncélet, valamint a kultúra és hagyományőrzés jövőjéről folytak beszélgetések. A résztvevők tapasztalatokat osztottak meg egymással, és közösen gondolkodtak a közösség jövőjéről. Emellett oktatótársammal bukovinai táncoktatást is tarthattunk az érdeklődők számára.
A hétvége végén, az ebédet követően könnyes búcsút vettünk régi és új ismerőseinktől, remélve, hogy hamarosan ismét találkozunk valahol a tánc és a magyar kultúra szeretetének közös útján.
Iszonyatosan büszkék vagyunk táncos palántáinkra, akik ilyen szépen ápolják kultúránkat, és ilyen kimagasló eredményeket érnek el. Külön öröm és megtiszteltetés volt hallani a zsűritől, hogy produkcióink akár otthoni, magyarországi színpadokon is megállnák a helyüket.
Szívünk dagad a büszkeségtől.
