A közelmúltban táncházat tartottunk az ausztráliai magyarság számára, amelynek a melbourne-i Magyar Kultúr Kör adott otthont. Az este során bebizonyosodott, hogy a közös kultúra és a néptánc a világ túlsó felén is képes igazi közösséget teremteni.
A Magyar Kultúr Kör és a Fonó Táncegyüttes közös szervezésében – feleségem, Szikra-Tóth Ágnes és jómagam kezdeményezésére – megvalósult eseményen Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjasokként fő célunk az volt, hogy az otthoni táncház mozgalom semmihez sem fogható hangulatát elhozzuk Ausztráliába, és egy olyan programot adjunk a kinti magyarságnak, ahol minden korosztály jól érezheti magát.
Az estét moldvai táncokkal nyitottuk meg, ami azonnal nagy sikert aratott és megadta az esemény jó alaphangulatát. Ezt követően a széki táncrend lépéseit és motívumait sajátíthatták el a jelenlévők. A két táncrend szünetében egy különleges pillanat színesítette az estét: a Magyar Kultúr Kör táncosai meglepetésként előadták az általunk készített, Szatmári táncok című koreográfiát. A program csúcspontjaként feleségemmel mezőségi táncokat tanítottunk a jelenlévőknek. Felemelő érzés volt látni azt a lelkesedést és örömöt, amellyel a helyi közösség bekapcsolódott a közös táncolásba.
Bár földrajzilag távol vagyunk az Otthontól, a tánc és a népzene nyelvén a jelenlévők pillanatok alatt egymásra találtak. A hangulat annyira magával ragadta a társaságot, hogy a megszabott időtartamot jócskán, majdnem egy teljes órával meghosszabbítottuk.
Ez a táncház több volt egy egyszerű rendezvénynél: fontos és maradandó élményt jelentett mindannyiunknak, megmutatva az összetartozás valódi erejét.
