A Seattle–Portland vezetői téli tábor egy tudatosan, dramaturgiailag felépített keretmesére épült, amely a kommunista diktatúra világát jelenítette meg. A résztvevők nem kívülről figyelték a rendszert, hanem aktív szereplőként élték meg annak működését: szabályok, hierarchia, propaganda, besúgás és kontroll határozta meg a mindennapokat.
Szombaton a rendszerbe való „beléptetés” zajlott. Kiosztottuk a vörös nyakkendőket – a cserkészet tilos volt, úttörőként voltunk jelen a táborban. Az étkezés jegyrendszerhez kötődött, mindent közösen, központi szabályozás szerint lehetett fogyasztani, egymást elvtársnak szólítottuk, de még a WC-használat és a WC-papír kiosztása is központi irányítás alá került. A nap fókuszában az 5 éves terv teljesítése állt, a besúgórendszert pedig egy élőszereplős Among Us-játék formájában ismerhettük meg. Az estét egy csernobili hangulatú horrorerdő zárta, majd egy takarodó utáni titkos gyűlésen elindult a szóbeszéd: egyre többen disszidálnak, Amerikába szöknek a jobb élet reményében. Itt derült ki az is, hogy a Hontalan Sas őrs sikeresen elhagyta az országot, Németországon keresztül Amerikába jutott, magával víve a Magyar Cserkész Szövetség alapító leveleit, és megalapította a Külföldi Magyar Cserkészetet – biztosítva, hogy a magyar cserkészet a diktatúrán túl is tovább éljen.
Vasárnap a rendszer abszurditása és igazságtalansága még erősebben jelent meg. A szabályok önkényes átírása („minden ember egyenlő, de vannak egyenlőbbek”), a pártvezetők kivételezett helyzete, az evőeszközök államosítása, a manipulált követelmények és a propagandabeszédek mind a diktatúra működési logikáját tükrözték. Nyíltan beszélni már csak titokban lehetett: titkos tanórákon és cserkészgyűléseken folyt a szökés tervezése. Tájoló segítségével tanultunk tájékozódni, készülve arra az esetre, ha valóban menekülni kellene.
Este a tábortűznél derült ki, hogy besúgó van köztünk, aki jelentette a szökési tervet a pártnak. Ez a pillanat kényszerítette ki a döntést: azonnal cselekedni kellett. A szökésprogram nem csupán játék volt, hanem szimbolikus tett is: a szabadság választása a félelem helyett. Halált megvető bátorsággal „keltünk át a határon”, veszélyes és viszontagságos úton, míg végül elértük Amerikát. A hot dog, a Coca-Cola, a farmer, a rágógumi, az amerikai zene és hangulat mind a szabadság világát jelképezték.
