Dél-Svédországi 1956-os Forradalom és Szabadságharc Megemlékezések – A Terror Emlékétől a Közösség Építéséig
I. A Hősök Emlékére: Október Dél-Svédországban
Minden év októberében a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai szerte a világon segítenek a helyi magyar közösségeknek méltó módon megemlékezni 1956 hőseiről. Dél-Svédország sem volt kivétel: a Malmöi, Halmstadi, Ljungbyi és Lundi magyar szervezetek idén is összefogtak, hogy a forradalom és szabadságharc üzenete és történelmi háttere eljusson a diaszpóra közösségéhez, különös tekintettel a fiatalabb generációkra.
II. A Forradalom Gyökerei: A Rákosi-korszak terrorja
Az 1956-os felkelés előzménye a Rákosi Mátyás vezette egypárti kommunista diktatúra (az ún. Rákosi-korszak, 1947–1953) volt, amelynek brutalitása és elnyomó politikája vezetett a robbanáshoz. A diktatúra jellemzői a felhasznált források alapján a következők voltak:
-
Pártállami Terror: A hatalom legfőbb eszköze a Belügyminisztériumtól függetlenített, rettegett Államvédelmi Hatóság (ÁVH) volt, melynek vezetője, Péter Gábor közvetlenül Rákositól kapta az utasításokat. A rendszer internáló- és munkatáborokat (pl. Recsk, Kistarcsa) hozott létre az "osztályellenségek" számára, Mindszenty József esztergomi érseket koholt vádak alapján bebörtönözték.
-
A "Vas és Acél Országa": Gerő Ernő jelszava fémjelezte a gazdaságot: tervutasításos gazdálkodás folyt, amely a nehézipar túlzott fejlesztésére koncentrált, miközben az életszínvonal zuhant. Rákosit, mint "Sztálin legjobb magyar tanítványát", elvtelen dicsőítés övezte.
-
Kitelepítések és Megbélyegzés: A terror egyik legsötétebb fejezete az 1951-es budapesti kitelepítés volt. Közel tizenháromezer "osztályellenségnek" bélyegzett, főként középosztálybeli embert és családot űztek el otthonából. A kitelepítések hétfőn, szerdán és pénteken zajlottak, a hírhedt "csengőfrász" éjszakai érkezését jelentve. Az elhurcoltakat lemeszelt ablakú vagonokban szállították el, ingó és ingatlan vagyonuktól megfosztva. Az áldozatok gyermekei is viselték a megbélyegzést, ami nagyban gátolta továbbtanulási lehetőségeiket. Az elkobzott otthonok sorsa a mai napig rendezetlen maradt, csupán kárpótlási jegyekkel "kártalanították" az érintetteket.
III. A Forradalom Eszméje
Az elnyomás és a terror légkörében a forradalom kitörése megkerülhetetlen volt. A szabadságvágy az 1956. október 23-ai diáktüntetésekkel tört a felszínre. A forradalom gyorsan a hatalmi jelképek elleni lázadássá, majd szabadságharccá szélesedett, melynek során:
-
Ledöntötték a gyűlölt Sztálin-szobrot.
-
Fegyveres harc alakult ki a forradalmárok és az ÁVH/szovjet csapatok között, melynek egyik fő központja a legendás Corvin köz lett.
-
Nagy Imre is felszólalt a forradalom idején, és a forradalmi követelések vezéralakjává vált.
A szabadságharc elfojtása után a kádári megtorlás évtizedekre némaságra ítélte az áldozatokat.
IV. A Dél-Svédországi Megemlékezések
A Kőrösi Csoma Sándor Program (KCSP) ösztöndíjasok és a helyi szervezetek célja az volt, hogy a történelmi tények bemutatásán túl közösségi élménnyé tegyék a megemlékezést.
Rólunk és a Honvágyról: „Hazaszállnak a füstkarikák” Malmőben
A megemlékezések sorát Malmö nyitotta október 25-én a „Hazaszállnak a füstkarikák” című, különleges szerkesztésű műsorral. A mintegy 50 perces előadás a kivándorlás egyedi, személyes vetületét vizsgálta.
A műsor Sáfár Lajos – Sáfár Mónika Jászai Mari-díjas, Érdemes művész édesapjának – levelein keresztül mutatja be egy 1956-ban kivándorolt 18 éves fiatalember sorsát. A leveleket a fiatalember a szüleihez írta az alatt a négy év alatt, amíg Franciaországban tartózkodott. Az első sorok a reményről, a nyelvtanulásról és a „kedves franciák” együttérzéséről szólnak, de hamarosan kiderül, hogy a beilleszkedés nem egyszerű, és megjelenik a fojtogató honvágy. Bár sejteni lehet, milyen következményeket von maga után a hazatérés, a fiatalember mégis a visszatérés mellett dönt.
A levélrészletek mellett az eseményekhez illeszkedő versek, prózák és zenei betétek – többek között Radnóti, Vörösmarty, Liszt és Chopin művei – hangzottak el élőben. Az est szereplői Sáfár Mónika mellett a Jászai Mari-díjas, Érdemes művész Kautzky Armand, valamint Jerger Balázs és Sánta László színművészek, zongorán kísért Kéménczy Antal és Neumark Zoltán.
Sáfár Mónika az előadás üzenetét így fogalmazta meg:
„Sokan képzelték/képzelik el jövőjüket külföldön. Idehaza fejben mindent felépítenek, és belevágnak a nagy utazásba. Egyre nem gondolnak: az érzelmekre. Egy idegen országban, bármennyire is szeretné az ember, soha nem tud olyan gyökeret ereszteni, mint a hazájában. Szeretnénk, ha a fiatalok előtt világossá válna: a lehetőség az egyénben van, aki akarja, idehaza is meg tudja valósítani álmait.”
Előadássorozat Halmstadban, Ljungbyban és Lundban
A megemlékezések fő súlypontját a volt KCSP-ösztöndíjasok közreműködésével szervezett, több várost érintő előadássorozat képezte:
- Október 27. (Halmstad)
- Október 28. (Ljungby)
- Október 29. (Lund)
A rendezvények fő attrakciója Szőnyi Dorottya és Szűcs Lili volt KCSP-ösztöndíjasok rendkívül felemelő előadása volt. Az előadás a forradalom eseményeit, a szabadságharc szellemiségét, valamint a szovjet elnyomás következményeit mutatta be.
V. Összegzés
Dél-Svédország magyar közössége méltóképpen tisztelgett az 1956-os hősök emléke előtt. Az előadások, a színházi élmény, valamint az ösztöndíjasok aktív szerepvállalása révén a KCSP program ismételten bebizonyította, hogy a diaszpórában is lehetséges az erős nemzeti öntudat ápolása és a történelmi örökség továbbadása. A közösségi összejövetelek egyértelműen erősítették a kinti magyarok közötti köteléket, igazolva, hogy a szabadság eszméje – még évtizedek elteltével is – „átível a Duna és a Balti-tenger között”.
