Természetesen a csapatalapítás nem megy egyik pillanatról a másikra: ez egy összetett, hosszú folyamat, aminek első lépéseként felvettem a kapcsolatot a Külföldi Magyar Cserkészszövetséggel (KMCSSZ), hiszen ez a szervezet fogja össze az összes csapatot. A KMCSSZ képviselői nagyon segítőkészek és támogatóak voltak, biztosítottak támogatásukról és örömmel fogadták a queenslandi csapat létrejöttének kezdeményezését.
Mivel az elmúlt három hétben a gyerekeknek iskolai szünetük volt, ez kiváló alkalomnak bizonyult, hogy a cserkészetet megismertessük mind velük, mind a szüleikkel. Június utolsó hetében egy egynapos cserkésznapot, a rákövetkező héten pedig egy kétnapos tábort tartottunk a Gold Coast-on, majd hétvégén még egy napot a Brisbane-i Magyar Házban. A szervezésben és a lebonyolításban segítségemre voltak a Gold Coast-i Magyar Iskola tanárai, valamint brisbane-i ösztöndíjas társam, Róth Judit is leutazott ezekre a napokra, amit nagyon köszönök neki. Sőt, az a szerencse ért minket, hogy Sydney-ből épp most költözött ide egy őrsvezető lány is, Brigi, aki szintén részt vett a táborban.
Az első nap a gyerekek egy magyar népmesébe kerültek, amely három királyfiról és az ő feleségkeresésükről szólt. A meseolvasást időről időre megszakítottuk különböző, a történethez kapcsolódó játékokkal. Így amikor a királyfiak az erdőben különféle fenevadakkal találkoztak, a gyerekeknek a magyar és ausztrál állatokat megismertető játékot játszottunk, amikor pedig egy földrengés során megrongálódott a király címere, az ő segítségükre volt szükség, hogy azt helyreállítsák. A történet végén a gyerekeknek az esküvőre készülő királylány drágaköves nyakláncát kellett megszerezniük. Végül azonban a menyasszony lemondott ezekről az ékszerekről, mert ráébredt, hogy számára sokkal nagyobb ajándék volt, hogy ennyien segítettek neki, így a nyakéket hazavihették a gyerekek.
A kétnapos táborban Szent László király életét és a hozzá fűződő legendákat idéztük fel, ezzel megemlékezve az idei Szent László évről. Az első nap első játékait a dobos szakította meg azzal a hírrel, hogy hamarosan királlyá koronázzák Lászlót, ezért mindenki készüljön fel az ünnepélyre. A lányok az alkalomra csodaszép fejdíszeket készítettek, a fiúk pedig a saját címerükkel díszítették fel pajzsaikat. A koronázásra megtanultunk egy dalt is, László király pedig a szertartás után (ami természetesen Székesfehérváron történt, a Szent Koronával, és az esztergomi érsek közreműködésével) ünnepélyes ebédet hirdetett. A lakoma végén a gyerekeket két csapatra osztottuk, a kisebbeknek a Szt. László által fakasztott forrásvízből kellett hozniuk, a nagyoknak pedig László király gyógyvízéből. Ehhez különböző rejtvényeket oldottak meg, amelyek elvezették őket e csodaszerekhez. Az első nap ezzel sikeresen zárult, és nem is gondoltunk arra, hogy másnap miféle bonyodalmakkal kell szembenéznünk. Reggel ugyanis szakadó esőre ébredtünk, ami kicsit megnehezítette a helyzetet, mivel minden programot kültérre terveztünk. Na de a cserkészeket nem abból a fából faragták, hogy egy kis eső miatt lemondják a programot, a gyors újratervezést követően egyhamar nekiláttunk a várfalak megerősítésének, amire a kun támadások miatt volt szükség, és ami a wc papír gurigákból való várkészítést jelentette. Délután szintén a kunok elleni harcra készültünk különböző játékokkal, de sajnos a végső összecsapás (számháború) az eső miatt elmaradt. Ugyanakkor ezzel együtt is sikeresnek mondhatóak a cserkészprogramok. A következő lépés a cserkészfoglalkozások heti rendszerességű elindítása lesz, jelenleg ezen dolgozom.
