Idén augusztus 20-án másként ünnepeltünk, mint ahogyan azt eddig megszokhattuk. A hagyományos, formálisabb megemlékezés helyett egy barátságos, közösségépítő délutánra hívtuk össze a helyi magyarságot. Célunk az volt, hogy az ünnep formáját megtartva, de kötetlenebb formában találkozzunk, beszélgessünk, együtt töltsünk pár órát – és ezt egy családi piknik keretében valósítottuk meg.
A gyerekekre is gondoltunk, hiszen egy ilyen program akkor lesz igazán sikeres, ha a legkisebbek is jól érzik magukat. A Nebuló Magyar Iskola segítségével változatos programokkal készültünk számukra: színes papírokból, gyöngyökből és csillogó díszekből koronákat készíthettek. Volt lehetőség rajzolásra és festésre is.
Az ünnep hivatalos része sem maradt el: rövid közös ima után a frissen szentelt kenyeret ünnepélyesen felvágtuk, és mindenki kapott belőle egy szeletet. Ez a pillanat egyszerű volt, mégis megható, hiszen jól kifejezte mindazt, amiért ezen a napon összegyűltünk: az összetartozást és a közös hagyományok megbecsülését. Nem túlzok azzal, hogy személyesen engem többször is kirázott a hideg, hisz fizikálisan olyan messze vagyunk az anyaországtól, de lélekben ott vagyunk és mindig is oda fogunk tartozni.
Ez az augusztus 20-i megemlékezés más volt, mint a korábbiak: nem a hivatalos beszédekről, hanem a személyes találkozásokról, az együtt töltött időről és a közös élményekről szólt. Úgy tűnik, a rendhagyó forma elnyerte a résztvevők tetszését, és talán ezzel egy új hagyomány is elindulhat a közösség életében.
