Egyesek snowboardon, mások sílécen rohamozták meg a hegyet. A sűrű ködnek, a csodálatos hónak köszönhetően emlékezetes élményben volt részünk. Jómagam, és egy biológus kollégám szigorúan természetkutatási célokból persze még egy-egy fával is összeakadtunk. Szerencsére a fenyők makkegészségesek voltak, és mi is ép bőrrel megúsztuk az ismerkedést.
Nehezünkre esett abbahagyni a síelést. Még esteledés után, a szakadó hóban sem sikerült levenni a léceket, és megmagyarázhatatlan módon valahogy mindig elvétettük a lefelé vezető utat, így sajnos újra, és újra fel kellett lifteznünk, és elölről kezdeni a pályákat. Végül az éhség kerekedett felül, leűzött minket a hegyről egészen egy ázsiai étteremig, ahol igen csípős, de meglehetősen finom levesekkel melegedtünk fel.
Közös fényképet is készítenünk, melyen a Big White-on jártas, figyelmes olvasóink egy igazi hírességet is felfedezhetnek.
